Berg Judit. Cipelő cicák a városban (Cipelő cicák 2.)
A könyv elején egyáltalán nem tetszett – legalább akkora rendetlenség volt a fejemben, mint az első történetben említett rendetlenség, amit a Cipelők csináltak.
Sokáig kellett szoknom ezt a három "lényt" – Ciró (neki van a legjobb neve), Pepe, Lőri zsákmacskákat gyöngyös farokkal, ami nem volt egyszerű, lévén már felnőtt vagyok, és azok nem láthatják őket…
A végére valamennyire megbékéltem, az utolsó történet tetszett a leginkább – jókat vigyorogtam a gyerekzsebekből kihallatszó csámcsogáson, meg az utolsó előtti történetben az oroszlánátváltozáson.
A rajzok jobbak, mint a szöveg, nagyon tetszenek a vízfestékkel készült figurák – viszont akár meg is kövezhettek érte, számomra a kedves kerekfejű, aranyos gyerekek egy másik gyerekkönyv kerekfejű gyerekeit juttatták eszembe – mindegy, hiszen ezek is és azok is egyaránt kedvesek, vidámak, mosolygósak.
(Egy ilyen zoknifa meg, mondjuk, nagymosás után nem jönne ám rosszul…)
Gyerekeknél nagyobb sikert aratott, mint nálam…
Ajánlott bejegyzések: