Lehet, hogy az eddigi értékelők között én vagyok a legkorosabb???!!! :-D
Könyv formájában még nem találkoztam vele – kisiskolás koromban annál inkább, mert én nagyon vártam Coffi-Pocak-Paprika-történetek végett a Kisdobos-t.
Markomban szorongatott ötforintossal (http://penzvero.hu/termekek/kivont_ermek/5-forintos-sor-72-82-9-db-os.html) álltam a tanító néni asztala előtt és vártam a soromra.
Nagyon sok történet felidéződött bennem, fura, hogy a kisfiam, aki annyi éves most, mint én akkor, amikor ezt az Újságot olvasgattam, is élvezettel hallgatta, és nézegette, böngészgette; örült a gyerekek örömének, és örült a szép kézírásos formának is.
Legkedvesebb történetem az agyagszobrocskák készítése a Soselássalak-völgyből – nagyon sokáig őriztem azt a számot, de sajnos, már elveszett; viszont itt újraolvashattam, és nagyon elhomályosult a szemem, hogy kb. 32 év távlatából újra elém került ez a kedves történet.
Ill. hát ez sok kedves, szeretet teljes történet 3-4 gyerek és egy kutya barátságáról, meg az Oroszlánkör mindennapjairól, akikből később, mint abban a "korszakban" általában (valahány alsós gyereknél), szép csendesen Oroszlánszívűek Indiántörzsévé alakult.
(Elsőben, másodikban mi sokat indiánoztunk együtt…)
Vannak még kedves történeteim (pl. a titkosírásos, a madárpresszó vagy a kutyafejgyakorlatok törött kezűeknek) ebben a vékonyka könyvben, de a 3 gyerek leveleinek meleg hangulata, és nagyon közeli, szoros barátsága, amiről ezek a levelek tanúskodnak – ez a legkedvesebb…
Talán hármójuk közül Paprika volt mindig is a kedvencem, de Coffi kitartása a távolból, segítőkészsége a két srác közti villámok eloszlatásában, azt hiszem, a legfigyelemreméltóbb viselkedés, ami mellett persze nem feledkezhetünk meg a két srác jobbnál-jobb ötleteiről sem, amivel sokszor felvidították őt a messzi, idegen városban – mindezek az apró figyelmességek, pár soros üzenetek járultak hozzá, hogy barátságuk fennmaradt, és ilyen a hosszan tartó volt.
Mindenkinek ajánlom, Kisdoboson innen és túl…
http://hu.wikipedia.org/wiki/Kisdobos
(Szeretném magamnak ezt a könyvet – vagy legalább újra azt az agyagos-történetet…)
Ajánlott bejegyzések: