A Karácsonyi ének-et pont egy éve olvastam, és kedvenc könyvvé lett: http://moly.hu/ertekelesek/869428
Csodás könyv…
Nem tudtam, hogy Dickens ennyire szépen tud írni…
Megszerettette velem még a leggonoszabb szereplőt, Scrooge urat is…
@Ciccnyog kihívására: 2012 – 200 éve született Charles Dickens (1.)
A Harangszó-nál gyönyörűbb írást, keresve is nehéz találni. Szép, nem ömlengő szavak. Magával ragadó történet és írás; olyan történet, amely magához láncol, és nem enged, és annyira szeretné az ember remélni, hogy a történet "csak" fikció, hiszen az ember mikor reménykedjen máskor, ha nem Szilveszterkor? De sajnos az élet sokszor gonosz, és gonosz, szomorú, sanyarú helyzeteket produkál, amiből remény sincs a kilábalásra… És amilyen gonoszul kongatnak (és nem csendítenek!) a harangok, félek, mégiscsak a kedves, szeretettel csordultig teli apa, Toby Veck látomása lesz az igaz, a nem-látomás, és a gyönyörű, jólelkű Meg kislányával együtt tényleg borzasztó véget ér…
De mivel most Szilveszter és Újév van, ezért azt gondolom, hogy így egyszerűen kerek és valós az egész történet, ahogyan készen kaptuk az írótól. Mert jól esik ezt remélni…
"manapság valósággal felborzolja az idegeimet, ha újságot olvasok. valósággal megrémít. Igazán nem tudom, hová vezet ez – mi lesz velünk, szegény emberekkel. Adja isten, hogy valami jobb várjon ránk a küszöbön álló esztendőben." (p.125.)
Annyira sajnálom, hogy egy jólelkű emberben az anyagilag nem nélkülöző emberek ennyire sok bánatot és kisebbségi érzést tudnak felhalmozni. Sajnos, a szegénységgel ez jár együtt… Sokkal inkább szeretném tudni, hogy a szerénység győzedelmeskedik az ilyen jó emberek esetében, mint Toby, a szegénységből adódó kisebbségi érzés felett. Ez egy gyönyörű szép írás, mindenkinek el kellene olvasni. Megható volta miatt a könyv nem engedi letenni magát a kezedből.
„Már-már úgy fest a dolog, mintha nem tudnánk helyes úton járni, helyesen cselekedni vagy eligazodni. Ami engem illet, (…) meg se tudom mondani, egyáltalán van-e valami keresnivalónk itt a földön? Néha úgy gondolom, hogy egy kevéske csak van, máskor meg úgy látom, hogy alighanem csak idetolakodtunk. Néha annyira összezavarom a dolgokat, hogy még azt sem tudom magamban eldönteni, vajon egyáltalán van-e bennünk valami jó, vagy rossznak születtünk? Úgy rémlik, mintha szörnyű dolgokat csinálnánk; mintha rengeteg bajt okoznánk: mintha örökké csak panasz volna ellenünk és óvakodni kellene tőlünk.” (pp.125-126.)
@Ciccnyog kihívására köszönettel: 2012 – 200 éve született Charles Dickens (2.)
Ajánlott bejegyzések: