2012.10.29.
A helyzet az, hogy előkerült a szülői ház padlásáról a gyerekkori könyvünk. Gondosan megtisztogattam, és nagy reményekkel vittem haza a gyerekeimnek, hogy felolvasom. Sajnos, nem a várakozásom szerint alakult – a gyerekek unták, és így én is – bár sok apró részletre felfigyeltem – pl. hogy mohaágyon alszik, és hogy hóvirág van Csipike sapkájára tűzve, mert eddig csak a csíkos nadrágjára és a fura cipőjére emlékeztem; és a nagyon ötletes rajzokra.
A három történet közül talán a Csipike a gonosz törpe tetszett a legkevésbé, ebben Csipike „despotikus” viselkedése nem volt túl szimpatikus, sem a fontoskodó alakja, hogy sokaknak megmondta a feladatát: mikor kell kinyílni a virágnak, az időjós hangyák, neki kellett, hogy elsőnek beszámoljanak az időről; vagy éppen Szarvast tanítja énekelni., akarom mondani, bőgőórát tart neki a szeretetről. Sőt, az még inkább taszított, hogy megfélemlítést, félelmet közvetít. Rettenetes Réz úr ötlete igen jó – rávilágít arra, hogy bármiből lehet félelmetes ellenséget kreálni. Az egészben ez, és a 4 jó barát összetartozása tetszett a legjobban, és az, hogy amikor gonosz lett, egyszeriben lecserélte a kalapjáról a gyöngyvirágot egy csípős csalánlevélre. Én rendesen féltem a végére… Nekem a második történet, a Csipike és Kukucsi tetszett a legjobban: Kukucsi, a kissé neveletlen vakondok megjelenése kisebb fajta földrengést idéz elő, amikor halmot ásott a törpe ágya alatt…aztán, amikor hirtelen elment, mindhárom barátnak hiányzott. Végül kiderült, hogy „csak” a a Vén Fenyőfához ment el "meglepetésért" – szép volt tőle, hogy felmerült benne, hogy most már egyen Csipike a gyökerek és gyümölcsök helyett húsételt – és átadott neki tíz darab gyönyörű, kövér cserebogár -csimaszt – óóó, borzalom… Nagyon nevettem ennél a résznél, de ez borzasztó… mégis ez a rész a kedvencem. Ebben figyelmeztetik egymást leginkább a barátok az egyébként – nem túlságosan egetverő – hibáikra. A Csipike, a boldog óriás történethez pedig most kevés volt a fantáziám…
Valaki írta, hogy ki is színezte a könyvben található rajzokat, bizony a mi példányunk is ki van színezve – gondolom, a tesómmal csinálhattuk, sőt, gyerekkori rajzok (királylány, maci, madárkák, ház, teáskanna, pöttyös bögre) és betűpróbálkozások is vannak benne.
Összességében nem okozott különleges élményt a könyv, pedig azt vártam, hátha csak rosszul emlékszem…
Ajánlott bejegyzések: