Gondolatok a „Szeressük együtt a molyt!” @Fleur_Rouge_Cerise kihívásához:
http://moly.hu/kihivasok/szeressuk-egyutt-a-molyt
Vajon mért is szerethetem én a molyt?
Hisz az Olvasás nem áll messze tőlem. Kisebb nagyobb hullámvölgyeket keresztülszelve sok-sok átolvasott saját, kölcsön és könyvtári könyv van mögöttem.
Nem az olvasást, mint hasznos időtöltést tehát, amit a molynak köszönhetek.
Első, az az, hogy dolgozó emberként újra visszairányított a könyvek és az olvasás felé. Volt egy rövid időszak az életemben, amikor igen keveset olvastam, és ez a tény nagyon aggasztott és idegesített.
Második az, hogy átalakította/formálta/módosította az olvasási beidegződéseimet, szokásaimat. Ezáltal olyan könyvekhez, szerzőkhöz nyúltam, amiket/akiket korábban nem is akartam olvasni. Pl. kortárs magyarokat, klasszikus irodalmi műveket.
Újra járok könyvtárba, ahová nem nagyon akartam már, lévén van otthon annyi könyvem… de két gyerkőcöm megkívánja, hogy otthon legyek a kortárs gyerekirodalomban is.
Régi vágyam volt katalogizálni a könyveimet, többször nekifutottam, de annál jobban soha nem sikerült, mint azzal a segítséggel, amit a moly.hu nyújt.
Emellett jó kis adatbázis, és jegyzetfüzet-helyettesítő akkor, milyen meglepetést szerezzek, milyen ajándékot kérjek, könyvajándékozás alkalmával.
Ezek persze csak magán okok.
Azonban molyként élni ettől még több…
Molytagként közösségnek lettem tagja, ahol virtuálisan jókat beszélgetünk könyvekről, olvasásról, egyéb témákról, és talán kicsit összébb-összébb tartozunk egy-egy közös téma megtalálásakor…
Különféle kihívásokkal „zsúfoljuk” teli egymás életét, és lesz egyre nagyobb, szélesebb, színesebb, sokoldalúbb a könyveslátómezőnk-horizontunk. :-)
Segítséget nyújtunk, legyen az nehéz élethelyzetbe jutott molytársunk, vagy egy nehéz helyzetbe jutott ország – gondolok itt a Japán megsegítésére szervezett olvasó és könyvvásárlási kampányra.
És itt van végül, de nem utolsó sorban a Merítés, a moly.hu színvonalas, virtuális lapja/újságja. Nekem az, hogy ott „dolgozhattam”, részese lettem egy újság megszületésének, és egy éven keresztül szerkesztői között munkálkodhattam, mint a gyerekrovat, a Molymazsolázó szerkesztője nagyon fontos állomást jelentett az életemben. Fontos feladatnak tekintettem, élvezettel készítettem el az aktuális számokat, és kíváncsian vártam a visszajelzéseket. Örülök, hogy megbíztak ezzel a feladattal, mert egyrészt éreztem, hogy ezzel is tehetek egy kicsit többet egy értékes közösségért, másrészt megmutathattam magamnak saját magamat egy új szerepben, amit még nem csináltam.
Örülök, hogy kipattant ez az építő szikra, amit moly-hu-nak hívnak – mert azóta perzsel, de nem pusztítóan, épp ellenkezőleg: felpezsdít, lázba hoz, felforrósítja a kedélyeket – lelkes olvasási kezdeményezésekre sarkall, perzselő vitákat kezdeményez, és visz véghez. De akár melengeti is a szívet, ha egy-egy íróra ráfókuszál és ismertté tesz, mint ahogyan azt Máté Angival is tette.
Köszönök mindent! :-)
Ajánlott bejegyzések: