Nem! Nem így kell… De sajnos, magam sem tudom, hogyan kell…
Ja, hogy mit?
Az olvasást megszerettetni.
Sajnos, van az úgy, hogy könyvmoly szülőknek nem lesz könyvmolyocska-csemetéje…
Ha véletlenül egy rendet szerető, ill. rendhez ragaszkodó gyerkőcről van szó, akkor pedig annak a gyereknek nem segít, Kedves Szülők, ha könyveket talál olyan helyeken, ahol az nem megszokott (pl. konyhaszékeken, a mosdókagylóban, de a leghajmeresztőbb az volt, hogy enciklopédiákra kapaszkodott fel azért, hogy levegye a konyhaszekrényről a müzlit).
Szóval nekem ez a könyv egyáltalán nem tetszett, még a vége sem, az én, önálló olvasást még nehezen kezdeményező gyerekkém egyből elkezdte volna olvasni a meséket, egymás után, hogy helyre csalogassa a kiszabadult meseszereplőket – botor ötlet volt kérdezgetni őket…
Nehéz értékelni, mert a felütés tetszett, a vége felé a megoldás is – de még mindig itt forog bennem a kérdés, hogy akkor nem olvasta el az adott meséket végig, csak addig, amíg vissza nem szivárogtak beléjük a szereplők??? – és aztán oly hirtelen vége lett, hiányom volt, amikor becsuktam a könyvet – amelynek viszont a rajzai nagyon szépek Leanne Franson kedves kislányt rajzolt szereplőnek.
(De vajon mért ferdeszemű, amikor indiai?)
Meena-nak hívják, szankszkrit nyelven azt jelenti: hal.
Összességében nem volt egy kimagasló és maradandó élmény.
Ajánlott bejegyzések: