Bűnről dalol a föld

Jaj, ez a könyv…
"Apáitok bűne van rajtatok a harmadik és negyedik nemzedék óta. Feketén zubog véretek a bűn hasadékaiban. Ám Isten Egyszülött Fia megment benneteket. Örömöt és üdvösséget kínál nektek a mennyek országában."

Szép és vad és szilaj ez a könyv egyben.
Hó és jég között játszódik, hidegben, de érdekes, nem foglalkoztatott a hideg. Egy eset kivételével (Oula halála) sosem járt át a hideg borzongás; sosem „fáztam” olvasás közben. Végig éreztem a melegség több fajtáját: a házakban égő, pattogó tűz melegét, a kortyonként elfogyasztott kávé melegét, de akár a vad, buja szenvedélyek melegségét; és bár az emberek nagymértékben magányosak, inkább magányosan élnek a kis faluközösségben, mégis erősen kiérezhető az összefogás, a másokon való segítség. Közösségi szinten én ezt jobban, erősebben éreztem a regényben, mint pl. családi szinten – pl. az elhunyt nő, Aino, árváit egyértelmű volt, hogy az ott élő családok befogadják. A családokat tekintve viszont úgy éreztem, a családtagok "külön"élnek, mintha buborék lenne köröttük. Éli mindenki saját, különálló életét, mégis bizonyos íratlan szabályok összekötnek: a segíts másokat: pl. a gyermekszülésekkor, tehenek ellésénél, rének szétválogatásakor, vagy akár ha a forróvérű ifjak hajbakapnak, késelik egymást, megpróbálják őket minél hamarabb szétválasztani, közéjük állni, hazaviszik őket, és ellátják sebeiket. Itt is érezhető az az íratlan szabály, hogy „gyüttmentnek” ne add át a falud/=közösséged lányait, nézd ki őket a faluból, hisz az nem oda/=közénk való – de ugyanakkor fogadd be az életében senki által nem megbecsült, immár halott k…@ árván maradt gyermekeit. Ezek összekötik valamelyest az ott élőket és erősítik az összetartást, egy amúgy olyan közegben, ahol inkább a többség visszahúzódik a kunyhójába. Csak a feltétlenül szükséges párbeszédek zajlanak le közöttük, a mindennapokhoz kötődő, vagy a napi kötelezően elvégzendő munkával kapcsolatos szavak – a többi az adott emberre marad: legtöbbször belülről rágja magát – nincs felesleges szó, pletykálkodás. Néhanapján átjut a szomszéd barátnőhöz, vagy a szaunában van mód másfajta beszélgetésekre, de mintha a lelki problémákkal egyáltalán nem foglalkoznának, ha mégis szóba kerül, akkor is percek alatt elintézik, nem vesézik ki – ez mindenki belső magánügye. Igen ám, de ebből születhetik és hát születik is – ha nem, akkor az adott család lányának szerencséje van – probléma: az, hogy a család lánya terhes lesz, és nem tudni pontosan kitől. Persze a falu beszéli, azt is, hogy mit mond a lány, és azt is, kire hasonlít a gyermek… A lányok félig vannak felvilágosulva (szándékosan írtam ezt, és nem a felvilágosítva szót), sokszor az állatokkal kapcsolatban több ismeretük van a szexről, gyerekvárásról, gyerekszületésről, mint kellene azt tudniuk saját magukról, testükről… (Zárójel: kicsit tőlem távol áll ez a fajta mentalitás, a sokfajta szerelmi keveredés, a szabadabban felfogott szerelem/szex és megfordult bennem az a gondolat, hogy vajon hogyan folytatódnak életek, közös életek, ha ilyen bizonytalan sok ember eredete? Mi van, ha valójában rokoni kapcsolat is van a két, éppen házasságot kötő szerelmes ifjú között? Persze tudom, hogy azért bárhol előfordulnak bizonytalan eredetű terhességek, de azért ez nem nyugtatott meg… zárójel vége)

Elemi, szilaj és vad érzések vetik szét az ott élők lelkét, szívét és legtöbbször életét. Halál, szerelem, szeretet, gondoskodás és mindent átfűt, kiegészít az embereket hirtelen „elkapó” szex. Ugyanakkor sajnálattal láttam, hogy nem lehetnek túlságosan nyíltak ezek az érzelmek: suttognak a lányok a választottaikról ill. a testi élményeikről, Hannes éjjel titokban, vagy a szaunában sír, unoka nem sirathatja el szívből a nagyapját – ezzel szemben pedig a szex szinte szem előtt folyik – szülők előtt vonulnak be a hálókamrába, a gyülekezetben tapizzák egymást, vagy éppen utána támad le egy lány egy fiút…
Amikor olvastam teljesen véletlenül került szóba a falu és annak íratlan szabályai, mint pl. nagyon sokáig ”gyüttment” nem könnyen vehetett el falusi lányt, ebből nagyon könnyen születhetett vita vagy akár késelés. Így hát emiatt is értek egyet @pwz-vel – íródhatott volna akár nálunk is, bármely kisebb közösségben, az időjárást leszámítva.

Nagyon szép könyv, @Emmi_Lotta-ának köszönöm, hogy ajánlotta, és bár a számomra legellenszenvesebb szereplőtől, a prédikátortól idéztem, mégis csak bízni szeretnék abban, hogy az idézett gondolatok be is teljesednek…

A versek gyönyörűek, megéri a regény befejezése után még egyszer rászánni az időt, és csak a verseket olvasni…
________________________________
A könyvet ezekre a kihívásokra olvastam:
@Emmi_Lotta hirdette: Ismerkedj a lappokkal (számikkal)!
@Fummie indította: Finnomságok, avagy olvassunk finn szerzőktől

P.S.1.: Még egy megjegyeznivaló: számomra olyan volt olvasni, mint kezdődő kamaszkoromban az első pöttyös, delfin könyvekben ábrázolt szerelmek történetét – forró, izgató, felkavaró… szinte újra átéreztem mindazokat a szenvedélyeket, amikre akkoriban találtam rá…

P.S.2: És lenne még kérdésem: az apa-Juhani és az apa-Jussi egy és ugyanazt a személyt jelöli – mégis különféle az elnevezés, mi a különbség?

Idézetek:

A pirkadat mint véres zászló lógott a Kotivaara keleti lejtője fölött
A szúnyogok eltűntek-az ősz gyorsan elmetszette egynyári életük fonalát.Az erdőn kibontotta rózsaszínű virágait a vörösáfonya.Így ősz elején aranyban úsztak a lápföldek a sok sárga mocsári szedertől.

-Az istenit,ha kell pálinkát is főzöl Biblia tokjában,amikor egy hónapban egyszer hazajövök.

-Megládd,az éjjel bemegyek hozzád és fölgyújtom a szőrt a p.nádon.
-Menne inkább ki az erdőre és figyelné a rénszarvasok üzekedését

-Tovább senki se tud várni…hidd el.Egyszer csak kibuggyan és akkor nincs mit tenni – magyarázta. – Szerintem jó,ha tíz percig bírja az ember.Már öt perc is szép teljesítmény…
-B..szál egyedül ! – kiáltott vissza a férfinak.

Késő is van már kapkodni,ha egyszer koporsóba tették az embert ! – mordult föl apa-Juhani
-Drága jó Istenem,mennyeknek ura,ne hagyd,hogy apa-Juhani elveszítse a fejét és agyonüsse Marttát vagy azt a lappot.

Olyan az ember, akár az állat, nem gondolkodik,ha rájön az üzekedés.