Szegények szerelme

Ó, hát ez egy nagyon rossz, unalmas, számomra érdektelen könyv volt.
Két oka volt, hogy nem hagytam abba, és becsülettel végigolvastam.
Az egyik, a belső oldalon olvasható gyönyörű írással otthagyott emlék-hez való tisztelet "Igaz szeretettel születésnapodra; Dezső. 944.III.15." – bár valójában nem is sejtem, ki lehet az a Dezső.
A másik pedig az, hogy bevállaltam a Könymolypárbajban nevezett könyvek közé…

Szenvedtem végig az olvasással – a könyv elejétől a végéig. Semmi érdekes, semmi pozitív szereplő, semmi izgalom, semmi nevetés, semmi tiszta érzelem. Morfondírozott bennem a „jaj, Istenem, mibe fogtam”, micsoda terjengősség, fellengzős stílus.
Volt viszont szenvedés, szürkeség, szegénység, szűkösség, irigység, utálkozás, féltékenység, generációk közti ellenségeskedés, ivászat, felelőtlenség, próbálkozás a szegénység, a munkanélküliség ábrázolására – a nyomorral együtt.
Az egész könyv fekete-fehér képpel peregteti le előtted Fekete Zsuzsanna életének különböző állomásait. Fekete Zsuzsa a kapocs, Fekete Zsuzsa az összekötő láncszem minden más, könyvben szereplő életében. És erre én nagyon későn jöttem rá…
És nem is tudok itten cselekményről írni, mert az nehezen érthető, követhető, laza és kusza. De megkísérlem azt, hogy a szereplőkön keresztül eljussak addig, hogy lerázzam magamról ezt a terhet – és írjak is erről a könyvről…
Azt hittem, hogy egy külön fejezetekből álló novellákat olvasok majd, aztán rá kellett jönnöm, hogy Fekete Zsuzsanna az alfa és az omega. Legyen az Csordás János – merthogy ő volt Zsuzsa szerelme és férje a regény elején; özv. Csordás Ferencné – folyton kellemetlenkedő anyós (Ott laktan nála, az anyósnál, ami persze megnehezítette és sokszor megkeserítette a fiatal házasok életét;és az a közeg, ahol laktak! – szürkeség, egészségtelen épületek, pénztelenség, éhség; szürkeség, feketeség, sár, hideg, nedves idő; ebben a fürdőszoba nélküli közegben feszeng a jobb napokhoz szokott Zsuzsa, aki szívesebben töltötte volna be egy nagyvilági dáma életét….); Rokkant Sebestyén – Zsuzsa falábú bátyja; 1917-ben egy lengyel falunál altatás nélkül vágták le lábát –, és manapság viszont „nagy szerencse érte” – egy miniszteri rendelet végett felfelé avanzsálhatott: városi altiszt lett.
A Pók, azaz Császár István, aki púpos, kb. 10 éves gyermek termetű, de 25 éves. A Fekete család a kátránygyár mögött lakott az Attila utcában. A Pók édesanyjával egy egyszobás lakásban élt ugyanitt. Anyja már gyenge volt, az ő feladata volt a kenyér megszerzése – környezete Nyakiglábnak és Kaszás Póknak csúfolta. Az anya viszont gyűlölte a fiát, mert az őt cserben hagyó és Amerikába elhajózó férjére emlékeztette, aki itt hagyta őt a bajban. Pók sem szerethette, de kötelességtudatból vele élt. Ő vitte el a Csordás János üzenetét Zsuzsához a kenyérért cserébe.
Mihályka Pálné Gere Lina, a kofák közt a legtekintélyesebb, és a legmódosabb, háza van nekik is az Attila utcában, férje részeges vasutas – ebből a házasságból kacsintgat kifelé neje, aki szemet vet Zsuzsa férjére, Janikára. Egyszer ui. ő helyettesítette a sofőrt. Kellette is magát neki ezerrel. Janika, bár elvállalta az utat, betegen indult neki, lázasan, éhesen, pár napja már, hogy nem evett. Aztán letért az útról nagy károkat okozva a kofának – felborultak az áruval teli kocsival. Janika persze elutasította Lina közeledését, neki csak Zsuzsi kell – őt szereti. Feltűnik még Bors János, a költő, akinek szintén semmije sincs, és megtámadják késsel fenyegetve azért, amije itt senkinek nincs sem ebben a közegben, sem az Attila utcában. Császár – a bizalmas barátainak Csili, a bátrabbak süké-nek, a háta mögött pedig vörös négernek hívták, amiért haragudott, és ütött. Most ő is szerencsésnek mondhatja magát, mert a magányos postáskisasszony, Elvira magához fogadja, hogy mindenféle házimunkát elvégezzen a ház körül, és segítse apróbb szolgálataival (sepregetés, fahordás stb. ) öreg napjait . Régen birkózott, cirkuszi birkózással kereste kenyerét – persze nem tiszta meccsek voltak ezek, felülről mindig jött az utasítás. Ő az, aki megtámadja és késsel fenyegeti a szintén nincstelen költőt. De jóra fordul, mert Bors költő szociálisan érzékeny, és jól megeteti az éhes támadóját. Közben bepillanthatunk a Merénylő szobájába.
Ott van aztán még Bery Jóska, a kupec, akihez – a Janikát, mint férjét elhagyó, de azt örökké szerető Zsuzsa – elmegy a kupechez feleségnek – közben Janika a kofának okozott baleset miatt börtönbe jut. Zsuzsa azonban nem boldog – azt kapja, ami egy feleségnek átlagban jutni szokott: ruhákat, pénzt, étel-ital mindig volt az asztalon – csak a boldogsága hiányzott. Ő nem a tűzhely mögött görnyedő asszony szeretett volna lenni – többre és szebbre vágyott, és azt remélte, hogy a kupecnél megtalálja – csak sajnos a kupec meghalt, elég hamar az odaköltözése után. Zsuzsi folyton sírt, soha sem volt boldog – emellett gyakran eszébe jutott, hogy a másik, templom-egere-szegény Janikával, a koldusszegénnyel – de boldog volt.

Jegyzeteim, melyek igazán nem frissek, ui. még decemberben olvastam és most szeptemberben írom eme értékelést – szóval ennyire és ennyit voltam képes kihámozni belőlük…
És közben végig azon morfondíroztam, mi is lehet annak a magyar filmnek a címe, amiben Szőke András kétpofára falta a bablevest, pocakján mindjárt szétpattanó gombokkal záródó ing – na, ez volt az összbenyomásom a könyvről…ill. folyton ezt a filmet rakta be elém tudatom és képzelőerőm…folyton ez pörgött előttem – ahogy a Szőke teli pofával eszi a bablevest, és közben tele szájjal, fröcsögve, villával a levegőbe böködve szid vkit és mérges.

Az ilyenfajta idézetektől pedig már borsózott a hátam.
Síró ember nem gyilkol.
A kenyér több, mint a pénz.
A kenyér élet, a pénz még nem élet.
Ami nem a miénk, annak terhit nem mi hordjuk.
Aki nem ad, hanem pénzért ad, vagy vásárol kenyeret – az nem igazi áldozat.
Törvénye van a kenyérnek – csak az boldog, aki adni tud, csak azt szeretik, aki adni tud, s csak annak öröm az élete, aki olyan kenyeret eszik, amiért önmagát nem kellett eladnia.

Konklúzió: Csak a jó ember tud kenyeret adni.

Ez az írás a Könyvmolypárbaj 2012-re szükséges olvasónaplónak is készült – de ennyire kavart zavart ez a könyv, hogy én már az életben nem vállalkoznék arra, hogy ehhez a regényhez még egyszer leüljek és elolvassam – bevallom őszintén, nagyon sajnálom az elvesztegetett, amúgy is drága időmet..
http://moly.hu/polcok/konyvmolyparbaj-2012
https://docs.google.com/spreadsheet/ccc?key=0Aoa2xLRDsm6odF9YcWhQeWJoRUozR0tWc0FzZU45cHc&hl=hu#gid=1
___________________
Az alábbi kihívásokra olvastam el:
1/ Olvassunk romantikus könyveket! – @Andiamo
(de ez nem volt jó választás, mert szemernyi romantika sem volt benne)

FESZTY Masa

(Budapest, 1895. január 31.–Ózd, 1979. március 1.)