Hol is kezdjem? Lehet, hogy a barátnőm előtt már unalmas leszek, mert tegnap felhívtam, hogy új "szerelmem" lett, csak az a gond, hogy előtte kb. egy hónapja mondtam ezt neki Grecsó kapcsán, a húgomnak @BabusM-nak meg a tavasszal Darvasi kapcsán, meg aztán már eleve itt volt nekem Vámos… túl sok a jó(líró) pasi… – mondjuk ez most számomra egyáltalán nem gond, meg aztán én ezt a gyengémet egyáltalán nem is szégyellem…
Kitárulkozásos önvallomásom után mivel is folytassam? Mik is vannak előttem? Állóképek? Álló, megmerevedett idő? Fekete-fehér fotók, vagy inkább diafilmek, amelyek ütemes el-elvétele, váltakozása alkalmával fokozatosan töltődnek fel őszi, barna-szürke-esőtől-fényes-ezüst-bézs színekkel, és oldódik mozdulatlan merevségük, valami mozogni kezd: egy villamos, a folyó, mozdul a bokor, előbújik egy gyerek, biciklijét munkába tolja a kertész, megszólal a köszöntő az úttörők ajkáról, itt elindul egy férfi, ott megérkezik a vonattal egy nő, amott nyílik a kocsiajtó, és kiszáll belőle egy férfi; fogja a távcsövét a lakótelepi panellakó, vagy akár a szénégető… mert tulajdonképpen ilyen mozzanatokat kapunk ebben az 56 tárcában. Vannak kedvesek, sőt kedvencek olyan kb. 35. Élettörténet darabok, életszösszenetek, lehulló (sütemény)morzsányi emberi tragédiák – megédesítik az olvasó lelkét, akármennyire keserű is némelyik… emberek, emberek, van nevük, de még milyen változatos nevük van: Pungucz, Porczolan, Rabuzin, Bajnesz, Bubenko, Morgendorf, Bahunek, és még sorolhatnám … na, és ott van még a másik szerelmem: Menyhárt doktor…, a legfrissebb… (Szeretném jobban megismerni Menyhárt dokit; minden titkával, titokzatosságával, esetleges rejtélyeivel, képzelgéseivel együtt; tudja valaki írt-e még róla máshol is a szerző? Cefetül sajnálom, hogy nem én voltam az a szerencsés hölgy, akit képviselőfánkra hívhatott azon a bizonyos pénteken a nyitott sliccre való figyelmeztetés megköszönése fejében…pedig nem is rajongok a képviselőfánkért…)
Aztán maradt ám még bennem kérdés a szerzőhöz – honnan ezek a távoli, legtöbbször grúz helyszínek, ahol békésen ünnepel együtt oszét, csecsen, avar, ingus, türkmén meg a grúz? Talán az ő látomása volt ilyen tekintetben az utolsó – azóta se történt ez meg…
…és végül, hogy teljes legyen a mozi, a fekete-fehér merev dia átváltozik mozgóképpé: nemcsak mozognak, de színek is gyúlnak a barnás árnyalatokba: piros málna, lila naplemente, piros úttörőnyakkendők, sárga krémes képviselőfánk, narancssárga murok a finomfőzelékhez, pirosló szamóca, állatkertben a pávák színes tolla, festett szárnyú verebek, uborka zöldje, prágai sonka vöröse…
Nekem szabadságot hoztak ezek az írások, grapefruit ízt a számba…
A mozdulatlan, sötét tónusú szóképekben feldobott , és le nem zuhanó kőként marad ott a téma; feldobott, de le nem zuhanó kő, amely bár gondolataidat elindítja, ott lebeg folyton a fejed felett… – olvasol, és közben visszaemlékezel, mosolyra nyílik a szád, hümmögsz, felhúzod a szemöldököd, könnybe lábad a szemed, köszörülöd a torkodat, kirobban belőled a nevetés, de meglehet, hogy épp a sírás – ez nekem Bodor Ádám…
(Na, jó befejezem…de úgy tetszenek a szépen egymás mellé rakosgatott szavak, na…)
@VERDI-nek köszönöm, nagyon tetszett, nagyon jó volt, bár nem kísérlek ma el, de lélekben ott leszek melletted, és hallgatom – első könyvem volt Bodor Ádámtól, de biztosan nem az utolsó, az ilyen pozitív ismerkedés után szívesen adnám az 5 csillagot is, talán egy-két rövid, számomra nem világos tárca tehet róla, talán még húzok az ötödik színén amennyit lehet…
Bárcsak így tudnám egymás mellé válogatni a szavakat, mint Bodor Ádám!
A Vendégünk Bodor Ádám, Szeged eseményfelhívásra olvastam.
__________________
@tgorsy: neked szeretettel ajánlom a 89. oldalon található írást… :-)
Idézetek:
Dato Maharadze, agronómus egy Kutaiszi közeli teaültetvényen, útban tapasztalatcserére a harasztosi kollektív gazdaság hagymatermesztő részlege felé, fagyos téli estén szállt le a kocsárdi vasútállomáson.
39.o.
Alszik?
Nem. Maga sem?
Én sem. Ez a maga keze?
Azt hiszem.
Megharaphatom?
156.o.
Ajánlott bejegyzések: