HTML

egyperces mondatok avagy frasi sparse e ritrovate

Egyperces mondatok azért, mert nincs sosem sok időm, terveim szerint pár szóban foglalok össze valamit a napokból. Frasi sparse azért, mert lehet hogy ezzel jó témát találok - Petrarca "rime sparse" nyomán, és frasi ritrovate azért, mert talán egy ilyen megtalált mondattal egy-egy régi-új vagy valamilyen emléket húzok elő, Tabucchi "hangok jönnek valahonnan, nem tudni honnan" nyomán. "Può succedere che il senso della vita di qualcuno sia quello, insensato, di cercare delle voci scomparse, e magari un giorno di crederle di trovarle, un giorno che non aspettava più, una sera che è stanco, e vecchio, e suona sotto la luna, e raccoglie tutte le voci che vengono dalla sabbia." (da Si sta facendo sempre più tardi)

Friss topikok

Linkblog

2011.07.28. 22:21 Gelso

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A hasonmás

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A hasonmás

Pétervári történet
 
Hát ezt valami borzasztó érzés volt olvasni! Hogy valaki ennyire elveszetté/összezavarodottá váljon, ilyen üldözött állapotban meneküljön totális magányban, ebben az amúgy is elidegenedett, nem éppen szeretetreméltó világban! 37 fokban olvasni pedig legalább ennyire kínzó… belső izgalom (a másikért) izz(ad)ásig…húúú; nehéz, lehangoló, gondolataidat összecikáztató, villámként felgyújtó olvasmány.
Gondoltam, hogy ez lesz a vége, hisz a mű címe önmagáért beszél, de eleinte csak az ellenszenvemet ébresztette fel ez az amúgy önmagában (valaha) undok, ellenszenves, magának való férfi, akinek mondhatni se inge barátja, se rokona, se senkije, és akije van is, az is letagadja – aztán, hogy a végére Dosztojevszkij ilyen zseniálisan átfordítsa ellenszenvemet egyenesen szánalommá!… Hát ezt nem gondoltam volna! Hol volt már az utálatom, amikor szegény szerencsétlen pára hidegtől összefagyva, sárban meghenteregve, havas latyaktól koszosan, minden reményét összegyűjtve várt a farakások alatt dermedezve?!?! Merthogy valahol ott van a bajának forrása, az Izmajlovói-hídnál, vagy éppen pont azokkal a farakásokkal szemben…(?)
Hol marad már az ellenszenv, amikor látod – te, mint olvasó látod, de mint főszereplő, dehogy látod! – hogy a háziszolgád, akiről nem is sejted, hogy igazából egy melleden melengetett kígyó, folyton, nyíltan, mások előtt, sőt később már a szemedbe is kinevet; vagy jobb kollégáid, főnököd szánakozva szemlél, míg a rosszindulatúbbak csak elnéznek, amikor veled beszélnek, és összesúgnak a hátad mögött!… Tragédia ez már azért is, mert pont akkor ítéltetik magányra az ember, amikor a legnagyobb szüksége lenne felebaráti szeretetre…
Nem tudom, mennyire rossz feltételezés ez részemről, de a ”másik”, a fiatal alakban megjelenő, őt üldöző, majd munkahelyéről kitúró Goljadkin tulajdonképpen a főhős Goljadkin rosszindulatú, ellenszenves, önző, másokat egykor letipró, lenéző, fiatalkori jelleme, ő maga fiatalkorában – igazából idősebb korában kopogtató lelkiismerete.

Igazi nagy összeomlás ez! Az állandó szabadkozások, félreértések, ellenségek övezte lét(?), állandó üldözöttség, még az álmában sem talál nyugtot; zavartság, határozatlanság, beképzelt ideák, azok az állandó kísérletek a kimagyarázkodásokra, a képtelenebbnél képtelenebb megoldási lehetőségek keresése, amelyek sorra kudarcba fulladnak, mert túlbeszéli és összezavarodik..! Tragédia, tragédia – inkább ne is éljek így… minthogy valahová bezárjanak! Jaj, ezek a démonok! Bensőnk démonai!

A könyvet @VERDI Emlékolvasás Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij tiszteletére, a halálának 130. és születésének 190. évfordulójára c. kihívásához csatlakozva olvastam el. Sokáig nagyon nehéz volt rászánni magam az értékelés megírására, de most már méltó vagyok a plecsnire, amit @Verdi olyan kedvesen már megelőlegezett nekem. Van még szándékomban Dosztojevszkijtől olvasni, mert bár a Karamazovokon túl vagyok, de a Bűn és bűnhődésen innen… (A fordítót viszont nem dicsérném túlzottan, maradtak a szövegben "_oroszizmusok"_ , ilyenek, mint pl. szirupban tálalják a tojást; vénségére lábába száradt az esze; csizmájukkal ügyesen suvickolják a parkettet; úgy hasonlítanak egymásra, mint egyik vízcsepp a másikra.)

 

 

 

 

 

Idézetek:

Reggel nyolc óra felé Jakov Petrovics Goljadkin címzetes tanácsos hosszú alvás után felébredt, ásított, nyújtózkodott, majd végérvényesen kinyitotta a szemét.

(első mondat)

Goljadkin úr világéletében csaknem mindig, a legrosszabbkor elvesztette lába alól a talajt, és ügyefogyottá vált, valahányszor valakit meg kellett volna nyernie ügye érdekében.

p. 16. Édesvíz Kiadó, Budapest, 1997.

– (…) Az orvosságokat továbbra is szedje.
– Továbbra is ugyanúgy fogom szedni, amint ön mondja, Kresztyan Ivanovics. Ugyanúgy szedem, sőt ugyanabban a gyógyszertárban váltom is ki… Manapság már patikusnak lenni is nagy dolog ám, Kresztyan Ivanovics…
– Hogyhogy? Milyen értelemben?
– Egészen közönséges értelemben, Kresztyan Ivanovics. Azt akarom mondani, hogy mostanában ilyen világ járja…
– Hm…
– Sőt nemcsak a patikárius, de minden mihaszna kölyök fennen hordja az orrát, a becsületes ember előtt.
– Hm… hát ezt meg hogy gondolja?
– Egy bizonyos valakiről beszélek, Kresztyan Ivanovics… mondjuk, egy közös ismerősünkről. Kresztyan Ivanovics, például Vlagyimir Szemjonovicsról…

p. 23. Édesvíz Kiadó, Budapest, 1997.

 

Nem szólok egy szót sem, csak némán-ami túltesz minden ékesszóláson.

4. fejezet

A hó, eső és mindaz, amit nem is lehet nevén nevezni, amikor a szél fogócskába kezd a felhőkkel a novemberi pétervári ég alatt, együttes erővel – irgalmat nem ismerve – támadt a saját bajától amúgy is agyongyötört Goljadkin úrra, perc pihenőt sem adva, csontjáig hatolva, szemét betapasztva, minden oldalról körülvijjogva, letérítve útjáról, s megfosztva maradék értelmétől.
(…)
Ha egy vadidegen véletlenül látta volna Goljadkin úr szánalmas rohanását, még annak is elfacsarodott volna a szíve, még az is megsejtette volna szerencsétlenségének irtózatos szörnyűségét, és azt mondta volna, hogy olyan ez a rohanás, mintha Goljadkin úr önmaga elől kívánna elrejtőzni, mintha önnönmaga elől menekülne.
(…)
Goljadkin úr nemcsak menekülni vágyott, önmagától szeretett volna teljes valójában megsemmisülni, nem lenni többé, porrá-hamuvá válni. E percekben nem látott semmit, képtelen volt felfogni, ami körülötte történik, úgy meredt maga elé, mintha megszűnt volna számára minden, a viharos éjszaka, a hosszú út, a havas eső, a szél, a dúló ítéletidő.

p. 51. Édesvíz Kiadó, Budapest, 1997.

…ő, Goljadkin, senkit sem bánt, ám hirtelen megállt, mintha földbe gyökerezett volna a lába, mintha hátulról megrántották volna, ahogy a szél fordítja meg a szélkakast.

p. 53. Édesvíz Kiadó, Budapest, 1997.

vonzza a mély, s végül önként ugrik bele, saját maga siettetve pusztulását.

5.fejezet

…-lelkendezett a lelketlen ember.

 

Karcok:

„Az ilyenek értik a módját, hogy alkalmankint szirupban tálalják a tojást.”
in: Dosztojevszkij: A hasonmás: p. 23. Édesvíz Kiadó, Budapest, 1997.

„Hát igen, vénségére lábába száradt az esze, ahogy mondani szokás.”
in: Dosztojevszkij: A hasonmás: p. 25. Édesvíz Kiadó, Budapest, 1997.

„Vannak emberek, uraim, akik nem szeretik a mellékutakat, és maszkokat csak álarcosbálra öltenek. Vannak, akik nem abban látják egyedüli emberi rendeltetésüket, hogy csizmájukkal ügyesen suvickolják a parkettet.”
in: Dosztojevszkij: A hasonmás: p. 23. Édesvíz Kiadó, Budapest, 1997.

„Tudja, vannak olyan ikrek, akik úgy hasonlítanak egymásra, mint egyik vízcsepp a másikra…”
in: Dosztojevszkij: A hasonmás: p. 64. Édesvíz Kiadó, Budapest, 1997.
ezt pl. tudom, hogy oroszul, 'kak dve kapli vodi', de ennek ugye jobb megfelelője lett volna a mint két tojás

@oroszosok, és @mindenki más – meg tudnátok mondani, mi ez a tojást szirupban tálalni, lábába száradt az esze, csizmájukkal ügyesen suvickolják a parkettet, egyik vízcsepp a másikra?
Mi magyarul mondjuk?

„nem is ebéd volt már ez, hanem valóságos Baltazár lakomája
in: Dosztojevszkij: A hasonmás: p. 37. Édesvíz Kiadó, Budapest, 1997.

BALTAZÁR KIRÁLY LAKOMÁJA

Baltazár lakomát rendez

Baltazár király nagy lakomát rendezett főembereinek – szám szerint ezren voltak –, és ezer ember előtt itta a bort. A bortól ittasan Baltazár megparancsolta, hogy hozzák elő azokat az arany- és ezüstedényeket, amelyeket apja, Nebukadnezár elhozott a jeruzsálemi templomból. Az volt a szándéka, hogy abból igyanak a király és a főemberei, feleségei és mellékfeleségei. Erre előhozták az arany- és ezüstedényeket, amelyeket a jeruzsálemi templomból, az Isten házából hurcoltak el. Belőlük ittak a király és főemberei, feleségei és mellékfeleségei. Itták a bort és dicsérték arany-, ezüst-, réz-, vas-, fa- és kőisteneiket. Ugyanabban az órában emberi kéz ujjai jelentek meg, és írni kezdtek a lámpással szemben a királyi palota falának mészfelületére. A király észrevette az író kéz ujjait. Erre a királynak elváltozott az arca, s gondolatai megrémítették. Csípőjének ina elernyedt, és térdei egymáshoz verődtek. A király hangosan követelte, hogy vezessék eléje a varázslókat, káldeusokat és jósokat. Így szólt a király Bábel bölcseihez: „Aki elolvassa ezt az írást, és tudtomra adja értelmét, bárki lesz is az, bíbort ölt, aranyláncot kap a nyakába, és harmadikként uralkodik országomban.” A király bölcsei mind összesereglettek, de sem az írást nem tudták elolvasni, sem az értelmét nem tudták a királynak megmondani. Erre Baltazár király annyira megijedt, hogy az arca belesápadt; de főemberei is megrémültek. Annak hírére, mi történt a király és főemberei előtt, a királyné azonnal besietett az ebédlőterembe és így szólt: „Király, örökké élj! Ne rémítsenek meg gondolataid, és ne halványuljon el arcod! Van országodban egy férfiú, akiben a szent Isten lelke lakik. Már atyád napjaiban tudták, hogy kiváló szellem, értelem és isteni bölcsesség van benne. Azért atyád, Nebukadnezár a tudósok, varázslók, káldeusok és csillagjósok fejévé tette. Ebben a Dánielben, akit a király Béltsacárnak nevezett el, kiváló szellem, tudomány és értelem található az álmok megfejtésére, a titkok megmagyarázására és a legnehezebb kérdések megoldására. Hívasd hát ide Dánielt, ő majd megadja a magyarázatot!”

Dániel elolvassa a csodás írást
Dánielt bevezették a király elé. A király így szólt hozzá: „Te vagy az a Dániel, az a júdeai fogoly, akit atyám, a király Júdából hozott ide? Azt hallottam felőled, hogy Isten lelke van benned, kiváló szellem, értelem és bölcsesség található benned. Az előbb ide rendeltem a bölcseket és varázslókat, hogy olvassák el nekem ezt az írást, és adják meg a magyarázatát, de nem tudták megmondani a dolog értelmét. De rólad azt hallottam, hogy te tudsz magyarázatot adni, sőt a legnehezebb kérdéseket is meg tudod oldani. Ha csakugyan el tudod olvasni ezt az írást, s meg tudod nekem fejteni az értelmét, akkor bíborba öltöztetlek, aranyláncot kapsz a nyakadba, és harmadikként uralkodhatsz országomban.” Dániel erre azt felelte a királynak: „Adományaidat tartsd meg magadnak, és ajándékaidat add másnak! De az írást elolvasom a királynak, és tudtodra adom az értelmét. Ó király, a fölséges Isten királyságot és nagyságot, dicsőséget és méltóságot adott atyádnak, Nebukadnezárnak. Nagysága miatt, amelyet adott neki, minden nép, nemzet és nyelv remegett és félt tőle. Megölhette, akit csak akart, életben hagyhatta, akit csak akart; felmagasztalhatta, akit csak akart, és megalázhatta, akit csak akart. Amikor azonban szíve felfuvalkodott, és lelke kevélységében óriásnak érezte magát, lezuhant királyi trónjáról, és dicsőségét elvették tőle. Kivetették az emberek közül, szíve olyan lett, mint a vadállatoké. Vadszamarak között tanyázott, füvet legelt, mint az ökrök, testét az ég harmata öntözte, míg be nem látta, hogy a Fölséges uralkodik az emberi királyság fölött, és azt emelheti föléje, akit akar. S neked, Baltazárnak, az ő fiának szintén nem alázkodott meg a szíved, noha ezeket mind jól tudtad. Sőt inkább felfuvalkodtál az ég Ura ellen, az ő házának edényei vannak előtted, és azokból ittátok a bort, te és főembereid, feleségeid és mellékfeleségeid. Dicsérted az ezüst-, arany-, réz-, vas-, fa- és kőisteneket, jóllehet azok nem látnak, nem hallanak, és semmit sem értenek. Azt az Istent ellenben, akinek kezében van az életed és egész sorsod, nem dicsőítetted. Ezért küldte a kezet és ujjat, amely ezt az írást felrótta. Az írás, amelyet felrótt: Mené, mené, tekél és parszin. A szavaknak ez a jelentésük: Mené: Isten számba vette a királyságodat, és véget vetett neki. Tekél: megmért a mérlegen és könnyűnek talált. Parszin: feldarabolta országodat, aztán a médeknek és a perzsáknak adta.” Akkor Baltazár parancsára Dánielt bíborba öltöztették, aranyláncot tettek a nyakába és közhírré tették, hogy az országban ő a harmadik uralkodó.

Beteljesedik a látomás
Még ugyanazon az éjszakán megölték Baltazárt, a káldeusok királyát.

Szöveg: http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Dan&numch=5

 

„Tréfál az ember a selmával, az úr megtiszteli a selmát, és az észre sem veszi”
in: Dosztojevszkij: A hasonmás: p. 79. Édesvíz Kiadó, Budapest, 1997.

Nem tudnátok segíteni, mi az a selma?

 
 
 

 

 

komment


süti beállítások módosítása