Grecsó Krisztián: Isten hozott
2011. június 16.
Grecsó Krisztián szépen ír, első elolvasott könyvem tőle, véletlen választás, mert mostanság inkább új regényét, a Mellettem elférsz-et olvassa a többség.
Első könyvem tőle, és állítólag a legnehezebb – tényleg az volt az eleje, talán, ha nem közeledik az író-olvasó találkozó vele, lehet, hogy nem is fejezem be. Utólag, nagyon örülök, hogy nem adtam fel a 70-90. oldal táján; nagyon nehezen haladtam, szinte alig értettem valamit a miszikusul-groteszk, groteszkül-misztikus árnyakból, rejtélyekből; mindez fűszerezve egy kis falusi pletykával, szóbeszéddel, némi iróniával, vagy akár öngúnnyal – sokszor azt gondoltam, hogy a regénybeli Gallér Gergely maga Grecsó Krisztián – talán hiba volt ez részemről, mert akkor talán még több regénybeli utalást foghattam volna fel, ill. korábban (esetleg másképp) érthettem volna meg dolgokat, összefüggéseket.
Görgettem magam előtt a sok megkezdett rejtélyt, akár csak egy utcaseprő az utca szemetét: egyre több rejtély, egyre nagyobb rejtélykupac – mikor csomagolom mindezt ki?- aggodalmaskodtam.
Aztán türelemmel végigolvastam, és helyreállt minden betű, sok rejtély rendeződött; közben sok-sok emlék került elém gyerekkoromból és ifjúkoromból, annak ellenére, hogy földrajzilag távol éltünk egymástól a szerzővel, a közös csak Magyarország, mégis sokszor úgy éreztem, hogy közös gyerekkort éltünk, melynek több momentuma ma már történelem.
(Babetta, Hámán Kató asztalosbrigád, üldögélni a suli hátsóudvarán, csíkos melegítők, téesziroda, pártiroda, berendelték-elbeszélgettek-vele-három-hétig-sántított, munka ünnepe, izzadt hónaljak a művelődési házban megrendezett falusi esküvőkön, vödörből bor, kosárból kalács kínálgatás szintén a falusi lagzik emléke, hétfői adásszünet a tévében, többszörös buszátszállásokkal való hazautazás a suliból, s közben várakozás, a csatlakozásokra, amire akkor azt gondoltam egy élet is kevés…)
Sok szereplőjét ismerjük meg a falunak, (legszebb nevet – szerintem – Számfira Helga viseli, a legviccesebb pedig Töre tatáé) hozzájuk fűződő történeteket, jót-rosszat, vicceset-szomorút-tragikusat, groteszket; változásokat, amelyek időről-időre felforgatták az amúgy békés ”szalagfalu nyárfasorral szegélyezett” utcáinak és lakóinak életét.
Vannak kedvenc részeim: ilyen a Fönn van Sziszifusz sziklája, ami talán a legmeghatóbb rész, míg Az ő sötétsége az én sötétségem pedig a legmegrázóbb, legmegdöbbentőbb. Nagyon kedveltem groteszksége és szomorú történelmi üzenete ellenére a koszorú-elrejtéséről szóló részt.
Idéztem is a regényből, talán azért ennyit, mert valakinél olvastam Grecsó által használt ronda nyelvezetről, amit az általam válogatott idézetekkel szerettem volna cáfolni – én nem érzem a szerelemtől és szextől, vágyaktól és szexmerészségektől túlfűtött részeken, hogy pongyola, trágár vagy akár durva lenne a megfogalmazása. Nem, nem az, egészen békésen olvasható, és a szóhasználata is visszavisz egyenest a 80-as évekbe.
Sok mindenben volt részem olvasás közben: régi emlékek, régi történetek felidézésén keresztül egy katolikus faluban rekedt, a reformátusok nyomasztó közegében bukdácsoló, magát katolikusnak valló/tudó, viszont egy elűzött zsidó rejtélyét/nyomait kutató főhősünk: Gallér Gergely rátalál önmagára. A könyv végére pedig kiderül, „mit is rejt” előttünk a Klein-napló, és hogy miért is zárul ezzel a két, az otthoni lét melegét annyira kifejező (és a regénybeli szereplő által mindaddig át nem érzett) szóval a regény: Isten hozott…
Nem nagyon szoktam újraolvasást tervezni, de meglehet, hogy erre a könyvre talán még sort kerítek…
A könyv maga 5 csillagot érdemel, mégis most én 4-et adtam, felet az első 80 oldal miatt, másik felet pedig az én alulműveltségem miatt vontam le – sajnos számomra túl sok volt benne a bibliai utalás, amiket sajnos nem értettem.
Idézetek:
Sohasem értettem, miért nem átkozódnak, tombolnak, bömbölnek ilyenkor a nők. Miért hagyják befelé lélegezni, burjánzani a fájdalmat, ami, mint a rákos sejtek, daganattá hízik, és akár évekig is fáj. Sokkal szerencsésebb és enyhítőbb gyorsan és intenzíven szenvedni, hogy aztán elmúljon, belázasodni és önkívületben tűrni, hogy fáj. Azt tapasztalom, hogy a nők a legritkább esetben mutatnak meg valami gyöngeséget magukból. Évekig hurcolják inkább, és ha átütne a seb, hamar újrakötözik.
260-261.
A múltnak mi nem vagyunk fontosak, minekünk fontos a múlt.
233.
Akármekkora pofont kap is az ember, örüljön, hogy nem kapott nagyobbat.
232.
A szerelmi vetélkedés a legkiszolgáltatottabb hústépés, képtelenség leplezni a vágytól leigázott ember űződését.
171
Avarka Pista bácsi, mióta szellem, a lélek rezdülését is érzi. Látja, hogyan eszi meg a gyom az irigyek lelkét, és azt is, ahogy az önzetlenekét átmelegíti az Örökkévaló tekintetének fénye. Dezső szerint Avarka bácsi mindent tud a létezésről, visszafelé és előre is, a halottak fejébe is belát, nemhogy az élőkébe.
p. 139. Magvető, Budapest, 2005.
…csönd volt, a kivárás nyúlszívű időszaka.
p. 133. Magvető, Budapest, 2005.
Nem tudsz elvegyülni, mondtam, és úgy tettem, mintha én el tudnék. Akárha bennem meglennének annak a titkos nyelvnek a szavai, amelyekkel megoldhatom azt a jól összegabalyított csomót, ami számunkra már, hiába is áltattuk magunkat, nem fog kigubancolódni soha. Pedig még csak néhány hónap telt el akkor, össze sem szedte magát igazán a tél, de mi, gimnazisták, már veszélyesek lettünk, beszagoltunk egy másik világba is, és mintha egy csapásra fölösleges hatalom került volna a kezünkbe, amivel élni nem lehet, csak visszaélni.
p. 122. Magvető, Budapest, 2005.
Franczek kolozsvári rakott káposztát szándékozott sütni, vágott savanyú káposztából, pörköltnek elkészített darált húsból és apróra vágott májból, mindezt jó gazdagon leöntve tejföllel és beborítva füstölt szalonnával. Olyan ízletes étek ez, amit nem lehet szégyenkezés nélkül habzsolni, afféle érzéki öröm, mint a szeretkezés, fintorok, mosolyok jelennek a szem körül, az arcon, az étkező nyögni, cuppogni kezd.
p. 121. Magvető, Budapest, 2005.
…sár volt, de napsütés, kicsípte a szájak szegletét a szél.
p. 119. Magvető, Budapest, 2005.
Semmit sem változtál, jegyeztem meg óvatosan.
De, forró fejű barátom, válaszolta pikírten, nagyon is sokat változtam. Apából nem apává lenni irdatlan sorsverés. Nem apából ismét apává lenni, viszont már nem öröm, csak elégtétel. Gyula, Imi, és a kis Kálmán mindig az én véreim voltak – tudtam én legbelül. De mivel ideig-óráig azt állították róluk, más kölkei, mára csak becsülöm őket, nem bírom tiszta szívemből szeretni. Mintha tojásból keltek volna ki.
p. 100. Magvető, Budapest, 2005.
Jób nem zsidó volt, közölte Gyula, és nagyot szívott a cigarettájából. Sziszegve eresztette ki a füstöt. Mi is lehetünk kiválasztottak, ha az Örökkévaló leghívebb szolgája nem zsidó volt. Nekünk, katolikusoknak is van esélyünk. Valamire.
p. 94. Magvető, Budapest, 2005.
Télen különben is pihent a falu, a parasztok otthon vagdosták koszos és vastag körmüket. Hétfőnként nem volt adás a televízióban, olyankor volt idő a meleg konyhában átbeszélni, ha történt valami.
p. 93. Magvető, Budapest, 2005.
Magamban arra fogadtam, hogy a sötétben talán meg lehet fogdosni a húgom egynéhány barátnőjét, csak addig, míg sikoltani nem kezdenek, és akkor ellökni őket, mintha mi sem történt volna: ez mégis izgalommal jár, azért szorul össze a gyomrom.
p. 84. Magvető, Budapest, 2005.
kíváncsi voltam erre a főzelékszagú, déli Magyarországra, gazos és szikkadt-e mindenütt, mint itt. Ám az a nyomorult szerelvény alig bírt eltotyogni Orosházáig, óriási türelem kellett hozzá, hogy ne üvöltsek a dühtől, meg a tehetetlenségtől.
p. 76. Magvető, Budapest, 2005.
… üldögélni bent az idegen könyvtár ismeretlen olvasóira várva, akiket már vagy megcsaltak, elhagytak, átvertek a betűk, vagy sohasem vették észre, hogy a mondatokban benne lakik az idő, és a gyönyörű szavakban nemcsak a létező dolgok vannak benne, hanem ott található minden nem létező dolognak az árnyéka is.
59.
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
Megsemmisülten és fölajzva kullogtam haza, azon merengtem, ha Gyári Piri öle ilyen csodákat rejt, ilyen eszményi teste és kívánatos öle van, milyen lehet Számfira Hildi pucéran, és mi történhet azzal a férfival, akinek megadatik a kegy, hogy forró járataiban elmerüljön. Arra jutottam, hogyha nem ömlik el a magja már a látványtól, bizonyosan szörnyethal a gyönyörűségtől.
p. 52. Magvető, Budapest, 2005.
A szavak erejére, ízére, melegségére, színére kell koncentrálni! Ezt a jó tanácsot igyekeztem megfogadni…
p. 52. Magvető, Budapest, 2005.
Mi, katolikusok, ritkán fogatunk be a kiválasztottság jármába. Ehhez hozzáadódik, hogy mi magyarok, még ritkábban. Amit csak betetőzni tud az a szerencsétlenség, hogy mi, vidékiek, az utolsók között.
p. 50. Magvető, Budapest, 2005.
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
Franczek Gyula összebútorozott ifjú asszonyával, sűrű és erős spermáját gyakorta lövellte a lány fiatal méhébe, aki a szomszédok szerint kétségbeesetten jajgatott, és mikor Gyula végre megkönnyebbült, szívhez szólóan zokogott is. Gyula annyit hangoztatta korábban: ő Lajla kegyeltje, hogy mindenki bizonyosra vette, a lányka hamarosan fiúgyermekkel ajándékozza meg őt.
p. 47. Magvető, Budapest, 2005.
*** *** ***
Megidézett szerzők/művek:
„Azt mondta, boglyarakás közben Plautus és Moliére monológokat szavaltak az alföldi parasztok, és porzott az irtózatos saller, ha a legény aratás közben Shakespeare-t tévesztett. Azt mondta, Zsiga bácsi szerint a görög temperamentumhoz legközelebb a délvidéki paraszté áll.”
in: Grecsó Krisztián: Isten hozott, p. 78. Magvető, Budapest, 1999.
"…nekem a tűz mellett nem is lenne miről mesélnem! Én már egy gyöngyöző sör mellett is csak hallgatok. Mit mondhatnék? Hm. Hogy én vagyok a híd a Drinán? Én vagyok a vonat, amelyik Anna Karenina testét cafatokra szaggatta? Én vagyok a fekélyes seb, amelyik Nana arcát elcsúfítja? Azám. Én vagyok az orosz egyenruha, amelyik Svejket, a monarchia hű katonáját ugyanennek a monarchiának a foglyává teszi? Hogy az én sóhajtásom tíz sor, de nem mozdul tőle meg egy fűszál sem?
in: Grecsó Krisztián: Isten hozott, pp. 79-80. Magvető, Budapest, 1999.
"Az első zsidótörvényekig Molnár Ferenc egyik legkedvesebb tanítványa volt. [Pannika néni=Károlyi Anna]
A Pál utcai fiúk?, kérdeztem meghökkenve."
in: Grecsó Krisztián: Isten hozott, p. 117. Magvető, Budapest, 1999.
Karcok:
…ezt olvasod éppen? *széles mosoly*
igen, de bevallom, nehezen haladok vele…
ez a legnehezebb könyvem
akkor most megnyugtattál, köszi…
BE-nek szeretettel
Gy., 2011.05.25.
ez egy kód?
igen, a molykódod…
…öö, illetve a könyved molykódja…
"csak az emlékezés gesztusa meglegyen"
"…számomra a hazaszeretet itt kezdődik: családi történetek, családi fotók, a nagymama szakácskönyvének megőrzésével…"
…"a családi mítoszok valóságtartalmát nem szokták megkérdőjelezni…pedig.." :-D
az ott készült képeket megnézhetitek:
http://www.vk-gyongyos.bibl.hu/ tudomnagyonönzőésmagamutogatóvagyok-tehettemvolnafelegyedüliíróképetis
Tudja valaki, mi az a bónamenta?
van köze a mentához, vagy tényleg fosószilva? ahogy a net kidobta?
Én úgy tudom, hogy tájszólásban a fosószilva.