Spánn Gábor: Ne szólj szám?! – Derűs rádiójegyzetek
de hogy egy kicsit a könyv mellett is írjak: aki a kezébe veszi, az ne lapozza át pl. ezeket: Szélessáv, Segíthetek?, Valami Amerika, Beteg eb, Karácsony-Hanuka, Fáj – Nem fáj!, Virtuális ulti, Élők és holtak, Határsértés, Szalagavató, Biztosítás – biztonság?, Jegyzet a jegyzetről, Who is who?, Nehéz az iskolatáska, Kedvenc, Pénztárca, Pénzesutalvány, Mennyit ér a tudás? Idézetek:
hát, az elején nekem nagyon nem, vagy jó nehezen indult be az olvasása, pedig mindössze kétoldalas karcok vannak benne, éjfél körüli olvasásnak vettem elő – szenvedtem az elszórt kíngegek miatt, nehezen döccenő szóviccek is sokszor zavartak – aztán egy darabig, kb. a könyv közepéig meg már nem zavartak, sőt élveztem is – kb. a felétől ismét szenvedőssé vált az olvasása – ismét nem jöttek be a csattanói (?), viccei… sokszor kínomban húztam el a szám…és ez nem is változott a könyv befejezéséig; sajnos, vagy nem az én stílusom, vagy nem veszem a poénokat, vagy valami más a probléma – pedig a kiindulópont nem rossz, sőt: tálcán kínálja az élet: mindennapi életünkben bennünket „gáncsoló” visszásságokra felhívni a figyelmünket, (pl. gyógyszertárban, postán töltött sorban állásokról, egészségügyben, vagy éppen temetkezésben tapasztalt ciki dolgokról, rólunk magyarokról, milyennek látnak bennünket külföldön, hogyan viselkedünk mi és velünk szemben – lehetne sorolni) felébreszteni lelkiismeretét az érintetteknek, ha kell beszólni, de ha nem lehet mit tenni, akkor csak dohogni az orrunk alatt…
idéztem belőle jó részeket, mert olyanok is vannak, de döntően kínos írások ezek, amelyek igazságmagját én nem vitatom, jó a hajszál-megtalálása-a-levesben, avagy a tématalálás – de a kivitelezés… az nem nagyon… nekem ezek nem sikerült poénok, a könyvben található közel 100 karc közül, mindössze kb. 20 nyerte el tetszésemet…
elhatároztam, hogy jövőre ezt a könyvet hagyom majd el, 900. kötet ide-vagy oda
Nem tudom, Önök hogy vannak vele, de ha nekem egy szerelő, mielőtt megkezdené a munkáját, lakásom előszobájában megvakarja a fejét, és annyit mond: „egy kis probléma van”, én azonnal beveszek egy nyugtatót.
p. 31. Athenaeum, Budapest, 2006. (Szélessáv)
Egy az elmúlt héten nyilvánosságra hozott statisztika szerint Magyarországon évente kb. egymillió bűncselekményt követnek el, de jó, ha ennek egyharmadát jelentik be a rendőrségen. Kriminológusok szerint ez azért van, mert az emberek nem bíznak a nyomozások eredményességében, és kisebb ügyekre a bűnüldözőknek sincs energiájuk.
p. 34. Athenaeum, Budapest, 2006. (Simli)
Szabadidőmben sétáltam, mert Moszkva azért gyönyörű, ha az ember a szocreál szörnyetegek helyett a régi csodákat nézi. Útközben megéheztem, és betértem egy pékségbe. Mivel orosztudásom kizárólag Tatjána levelére szorítkozik. és az sem volt velem, ezért kézzel-lábbal ráböktem három zsömlére. A gyévuska, talpig Krasznaja Moszkvában illatozva, a pult mögött rám nevetett mindhárom viplafogával, elszedte a kopejkáimat, és rábökött az árura, hogy vigyem.
p. 35. Athenaeum, Budapest, 2006. (Segíthetek?)
Tudom, hogy a rendeleteket emberek hozzák, embereken hajtják végre, csak azt nem értem, miért embertelenül?
p. 40. Athenaeum, Budapest, 2006. (Beteg eb)
Jegyzetem végén a rádión keresztül üzenek a levélírónak, mégpedig a mozi nyelvén. Van az úgy az életben, hogy együtt van a „Bilincs és mosoly”, a kapzsi bürokrácia folyamatosan „Pénzt vagy életet” követel, és nincs kéznél, hogy segítsen. „Az ördög ügyvédje”, tehát, hölgyem, ajánlom, ilyen esetben fizessen, de tegye hozzá, hogy „Fogd a pénzt és fuss"', a kiskutyának pedig annyit mondjon: "Halj meg máskor!”
p. 40. Athenaeum, Budapest, 2006. (Beteg eb)
Az 5 milliárd forint leírásához kilenc nulla szükségeltetik. Ekkora összeg, kérem, költségvetési tétel. Láttam tévériportot, ahol a pszichológus elmondta, véleménye szerint, aki megnyer egy ilyen összeget, arra ezután elviselhetetlen nyomás nehezül. Mit mondjak, én szívesen cipelném a terhet, és becsületszavamra, nem roppannék össze elköltésének súlya alatt.
p. 41. Athenaeum, Budapest, 2006. (5 milliárd)
Az emuügyben szakértőnek számító mészáros elmondta, hogy ő a madárnak körülbelül 15-20 kilónyi húsát használja, de elvileg a bőre is jó valamire, csak ő nem tudja, mire, valamint arról is hallott, hogy a kozmetikai ipar a zsírját is felhasználja különböző kencéknél. Ezen a ponton megpróbáltam okos lenni, és hozzátettem, hogy bizonyára ebből nyerik az emulziót.
p. 46. Athenaeum, Budapest, 2006. (Emu)
Nem akarok dicsekedni, de megígérte, hogy kapok tőle egy kb. 60 dekás emutojást, ami átszámítva harminc csirketojás rántottájának felel meg. Úgyhogy most igyekszem jegyzetemben kitenni magamért. Elvégre ekkora jattot még az életben nem kaptam.
p. 46. Athenaeum, Budapest, 2006. (Emu)
Véleményem szerint az előző év legokosabb mondatát az orvosi kamara elnöke mondta ki, még ha talán nem is tudja. Ugyanis kijelentette: a magyar egészségügyet a hálapénz tartja össze. A baj szerintem ott van, hogy a hálapénz intézménye ugyan rendszereken átívelően él, és köszöni, jól van, de államanyu a mai napig nem talált ki receptet arra, hogyan csípje le belőle a saját részét.
p. 47. Athenaeum, Budapest, 2006. (Halapenz.hu)
Személyes élményem az olyan traumatológiai osztály, ahol napokig hagyták hordágyon feküdni a beteget; amíg nem ürült a kórteremben ágy, addig ketteske feneke alatt a röntgenfelvételével és lábai közt retiküljével vagy az autós táskájával feküdt a huzatos folyosón. Ha netán fiaskóval végződik a kezelés, és ugyanaz, aki szavatossága lejért, rozoga mentőn érkezett, most már Kharón ladikján utazik az örök nyugalom felé,átmenetileg meg kell osszon a bonctanon egy lepedőt számára vadidegen sorstárssal.
p. 61. Athenaeum, Budapest, 2006. (Élők és holtak)
Ami most történt, az ugyan látszólag holtakat érint, de nem elhanyagolható, hogy a kórboncnokok döntenek kétséges esetekben arról, mi is a bajunk, van-e esély a gyógyulásra. Ilyen túlterheltség mellett, amikor 30 patológus helyett 7 lát el egy osztályt, igazán elmondhatjuk, hogy Isten kezében vagyunk. Apropó, Isten. Végül engedjenek meg egy megjegyzést. Ez a balhé is elcsitul, mint az összes többi, de egy tényről meg vagyok győződve. Azok, akik szeretteinket holtukban egymásra dobálva fektetik, nem lehetnek hívő keresztény emberek, minthogy bizonyára nem félnek a feltámadástól.
p. 61. Athenaeum, Budapest, 2006. (Élők és holtak)
Mi, humoristák különös anyagból vagyunk gyúrva, még annak is a fonákját látjuk, aminek igazán színe van.
p. 70. Athenaeum, Budapest, 2006. (Nosztalgia)
A jó üzleti érzékkel megáldott, ötletekben gazdag úr 1964. március 15-én fejezte be tanulmányait a Vendéglátóipari Szakiskolában, ennek emlékére idén március 15-én elővette, és saját vendéglőjében megvalósította a 40 évvel ezelőtti étlapot. Mégpedig, ha már lúd, legyen kövér alapon, az 1964-es konyha alapanyagaiból és az akkori étlapon szereplő ételeket, italokat szolgálták fel idén, és most jön a legfontosabb: 1964-es árakon.
Még az egér is röhögött a számítógépemen, amikor leírtam, hogy a nagyerdei vendéglőben ezen a napon például 3 Ft 90-ért lehetett kapni zöldbabfőzeléket vagdalttal, és 1 Ft 50 volt az almás lepény mint korhű édesség. De az étlap legdrágább étele a 40 évvel ezelőtt delikátnak számító hagymás rostélyos is csak 27 Ft-ba került. Mivel a létezett szocializmus 1964-es esztendejében a kenyér és a péksütemény ára államilag garantált volt, ezért egy szelet kenyér vagy zsömle ebben a vendéglőben is csak 40 fillért kóstált.
A dolgok logikájából következően az italok is híven követték a szocializmus építésének erre az időszakára eső ivási szokásokat. Röviditalnak rum és kevert volt kapható, 5 forintért fél deci, egy üveg sör, természetesen magyar gyártmány, 6 forint 80 volt, egy liter bor pedig 25 forint. Ez az összeg az ételekhez képest drágának tűnhet, különösen ha még azt is figyelembe vesszük, hogy az akkor felszolgált borról bátran elmondható, hogy kommunista bor, merthogy nem látott tőkét. Egy pohár szóda ára ezen a napon 20 fillér volt, de tekintettel arra, hogy a kapzsi bankárszemlélet mára kiiktatta a fillért mint fizetőeszközt a magyar gazdaságból, ezért a vendéglő nagyvonalú tulajdonosa a büfögőst ingyen mérte.
p. 70. Athenaeum, Budapest, 2006. (Nosztalgia)
– Ne vegye tolakodásnak, szerkesztő úr, de megkérdezem, hogy a vérnyomáscsökkentőt és altatót, amit abbahagyott, kidobta-e?
Azt feleltem, természetesen még nem.
Ekkor lehajtott fejjel, mint egy szűzlány, ki elmeséli, hogy a hatodik hónapban van, kibökte: megtenném-e, ha nekem úgysem kell, hogy nekiadom a félig beszedett gyógyszerek maradékát, hisz mindegyik jobb, mint amit ő meg tud venni. (…)
Látszott az öregen, hogy a könnyen jött ajándék kell neki, de sérti, hogy ingyen kérte.
– Mondja meg, szerkesztő úr, miben segíthetek. Nem ír-e olyasmit, amibe valamely matematikai vagy mértani képlet kell, mert én fejből köpöm ma is valamennyit.
p. 73. Athenaeum, Budapest, 2006. (SZTK)
…néhány éve Cipruson. Ott nyaraltunkkor este végigsétáltunk a tengerparti plázson, ahol egymást érték a kertvendéglők, és mindegyik ajtajában állt egy becsalogató kedves ciprusi. Feleségemmel és fiammal séta közben beszélgettünk. Elhaladtunk az egyik kikiáltó előtt, ő megkérdezte: „Where are you from?” Mondtam neki: From Hungary". A fiatalember egy pillanatig értetlenül nézett, majd felcsillanó szemmel fejtette meg a rejtvényt: „Magyar. Of course. Magda Marinko.”
p. 75. Athenaeum, Budapest, 2006. (Hírünk a világban)
A tréfás törvényeiről elhíresült Murphy – akiről tudjuk, hogy szintén magyar volt, és Mórickának hívták, csak a tengerentúlon a flanc miatt vette föl a „phy”-t.
p. 76. Athenaeum, Budapest, 2006. (Tértivevény)
Valamelyik nap nem az állandó postásunk volt szolgálatban, amikor hazulról elindulva észrevettük az utca sarkán a nagy táskás uniformist. Megkérdeztem, lesz-e valami küldeményünk, merthogy nem leszünk otthon. A helyettesítő azt felelte, nincs semmi, menjünk nyugodtan. Ehhez képest hazatértemkor találtam két levelet a postaládámban, és egy értesítést ajánlott küldeményről. Megfelelő anyázás után, mit tehettem mást, elmentem a lakhely szerint illetékes postahivatalba. Számot téptem, majd beálltam az „Ajánlott küldemények” feliratú ablak előtti sorba. Majd egy óra várakozás a derékig érő fokhagymaszagban, mire átvehettem a körzeti állatorvos felszólítását, hogy itt az ideje kutyánk beoltásának. Azon már nem is bosszankodtam, hogy az oltás több hete megtörtént. Hazamentem, és csupán annyit mondtam az asszonynak: „Dögöljön meg az is, aki kitalálta, hogy a postás mindig kétszer csenget!”
p. 77. Athenaeum, Budapest, 2006. (Tértivevény)
… valaki a Fradi-pálya fölött látta a földönkívülieket, és azonnal hívta a rendőrséget. (…)
Azon is törtem a fejem, ha valóban ufó volt, miért pont a Fradi-pálya fölött állt meg? Az ugyan benne van a Fradi-indulóban, hogy „szárnyaljatok, zöld sasok”, de földönkívüliek vonzódása a Ferencvárosi Tornaklubhoz eddig ismeretlen volt.
p. 87. Athenaeum, Budapest, 2006. (Ufó)
Azt mindnyájan tudjuk, hogy az orvosok írásának megfejtése körülbelül azonos szintű feladat a holt-tengeri tekercsekével.
p. 90. Athenaeum, Budapest, 2006. (Hatóanyag)
Elgondolkodtató, hogy mit tesz a magára hagyott gyógyszerész, ha nem tudja kisilabizálni, mit is írt a doktor. Például adódhat olyan helyzet, hogy valakinek krónikus bronchitisére tévedésből hashajtót ad ki a patikus. Ez még szerencsés eset, mert ugyebár aki hashajtót szed, az nem mer köhögni.
p. 90. Athenaeum, Budapest, 2006. (Hatóanyag)
Egy régi mondás szerint a könyveknek megvan a maguk sorsa.
Erre sok irodalmi példát lehet hallani, kezdve az elfelejtett, rejtegetett kéziratok hirtelen előkerülésétől egészen az álnéven írott és évekig irodalmi inkognitóban dugdosott klasszikusokig.
p. 92. Athenaeum, Budapest, 2006. (Jegyzet a jegyzetről)
Sok minden voltam már az életemben, de híd két magányos szív között még soha.
p. 93. Athenaeum, Budapest, 2006. (Jegyzet a jegyzetről)
… le kell szögeznem, hogy az írott sajtóból eltűnt a cenzúra, de valamiért, mint fürdővízzel a gyereket, kidobták vele együtt például az olvasószerkesztő intézményét is, és ezzel lassan az írott sajtó eléri a számítógépen alkalmazott torzszülött nyelv színvonalát.
p. 96. Athenaeum, Budapest, 2006. (Who is who?)
Nem könnyű nyelv a magyar, az anyatejjel csak a lehetőséget szívjuk magunkba, hogy később megtanuljuk. Aki él ezzel, annak a keze alól József Attila-i színvonalú munka kerül ki, aki nem, az úgy jár, mint az a magyar emigráns, aki angol nyelvterületre vándorol, és két év múlva az őt felkereső honfitársával, ekképp kommunikál. „Kimentem a kornerre, ju nó, ott pikkappoltam a görlfrendemet, ju nó, és elvittem a Patakiék resztoránjába, ahol bedobtam egy kvótert a mjuzikboxba, ju nó, és eljártam Mérivel egy rakkendrollt. Közben ráléptem egy új refjudzsi lábára. Amikor mondtam neki, hogy szarri, ő engri azt felelte: Még maga sérteget?!”
p. 97. Athenaeum, Budapest, 2006. (Who is who?)
Az elmúlt héten dolgom volt a könyvkiadónál, mely a rádiós jegyzeteim eddigi köteteit gondozta. A kiadó a hetedik kerület egyik, az 1900-as évek elején épült ócska és lerobbant bérházában található. Az épületet olasz neorealista filmekre emlékeztető körfolyosójával együtt aládúcolták, kívülről ugyan lefestették – ez jelentette a rendes évi tatarozást –, úgyhogy jelenleg a festék tartja össze. Ócska kapuja dülöngél a sarokvasakon, de bejutni csak úgy lehet, ha az ember egy bonyolult kapcsolótáblán beüti a lakáshoz tartozó kódszámot. Ez is bizonyítja, hogy nem az állapot, hanem a biztonság a fontos. A kapualjban megcsapott a macskaürülék tömény szaga, mely kedélyesen keveredett a kukák mellett gondosan megkonstruált tévédobozokban alvó hajléktalanok italszagával.
p. 98. Athenaeum, Budapest, 2006. (Rácsok)
Az természetes, hogy ha egy szimpla őrizetbe vételkor az eredményes elfogást követően a gyanúsítottat nem fogdába kell vinni, hanem a hullaházba, akkor hivatalos vizsgálat indul. Az nem természetes, hogy gyanúsítottakat lassan már csak kommandós segédlettel lehet őrizetbe venni. Az sem normális dolog, hogy a testi kényszerítés, amit egy rendőr adott esetben alkalmaz, halállal végződjön. De azért bennem ágaskodnának kérdések, amiket úgy érzem, eddig senki sem tett fel.
p. 108. Athenaeum, Budapest, 2006. (Rendőrök)
…annak idején, a magamfajta, többszörösen hátrányos helyzetű kisdiák például minden szociális igazolás nélkül ingyen kapta meg az előző évben használt tankönyveket, melyeket aztán gondos osztályfőnökünk a tanóra után elzárt egy szekrénybe, így következő nap értelemszerűen nem kellett cipelni. Ehhez viszont az kell. hogy egy tankönyv két egymás utáni tanévben még érvényes legyen, és legyenek például zárható szekrények az iskolákban.
p. 115. Athenaeum, Budapest, 2006. (Nehéz az iskolatáska)
Karcok:
„…talán mégis igaz a rosszindulatú aranyköpés: az ügyvéd csak a pénzedet szedi el, az orvos az életedet is.”
p. 105. Athenaeum, Budapest, 2006. (Rizikófaktor)
…ez a 900. moly.ra felvitt könyv a könyvtáramban…
… a könyvesboltos néni, mikor meglátta a kosaramban csak ennyit mondott: "Ááá, akkor még jutott, épp akartam még ezt is ajánlani…"
:-)
" hogy lehet magyar pénzből magyar részvényt magyarok kárára síbolni"
(p. 33.)
síbolni: ellopni, eltüntetni
mi az a hamzliivás?
(83.old.)
hamzli: a sör lefejtett és összegyűjtött habja →tehát ennek az ivása:)
sörhabra a hanzli volt
Ajánlott bejegyzések: