Hubát a héten anyáék elvitték falura; féltem ám, hiszen tavaly egyáltalán nem akart menni. Most meg szinte nem is beszélt velem telefonon, ha érdeklődtem mamánál, hogy telnek hétköznapjai. Ma viszont már készer hívott, hogy mi újság, hogy vagyok, mit csinálok, és Kerény, ő hogy van stb...
Nagyon sok minden történt vele - elsősorban mamáék (amint látom) nevelik egy kis önállóságra. Egyedül jöhetett haza bicajjal a Fajzatról, papáék kísérték kocsival mögötte. Összeszedhette papa felügyelete mellett a tojást, megetethette a csirkéket, segített nekik összeszedni a barackot a 'rétfődön', ma barkácsolt papával közösen egy repülőt propellerrel, meg tengeralattjárót, behozhatta a tejet, amit a tejeskocsi szállít ki - jutalmul elsőnek ő ihatott belőle...meg ilyenek - nagyon jó ezt hallani, itthon ui. egy anya hajlamos mindent megcsinálni a gyerekekért, gyerekek helyett - és nem is tudom így, hogy mire képes önállóan a gyerekkém... nagyon jól eszik fél liter kakaó, három bögre tej, szalonna, hurka, kolbász, sült sonka és még sorolhatnám, ami falun előkerül a kertből, kamrából...
szavai szerint a házi tejnek olyan az íze, mint a sajtnak...
a csirkék etetése közben nem árt egy kis óvatosság: "Papa, szemmel tartom ám a kakast"
Nagyon örülök neki, hogy nem kellett kéretni, és első szóra ment el papáékkal - legalább így megismer egy másik életstílus lehetőséget is. Új emberekkel ismerkedhet meg, új arcokkal találkozhat játék, munka, és egyéb helyzetekben. Csak ritkán, este és kicsit reggel néz tévét, nem is igényli - ennek örülök talán másodsorban - de elsősorban azért, mert azzal, hogy ott van, velük, anyának és apának okozza a legnagyobb örömet...ha már nyaralni nem is tudják elvinni.
Ma este hozzuk haza nyársalás után - meglepetés pedig palacsinta lesz...
Papának ma vásárolni valója akadt és közben behozta a Huba biciklijét - kis szomorúságára Huba nem tudta, vagy elfelejtette, hogy tőlük kapta, Józsi papát mondta...- na, szóval behozta a bicajt, és Kerény pedig elkezdett jobb kis kezével papára mutatva, kis tenyerét ide-oda forgatva halandzsa nyelven 'beszélni', amiből szinte semmit nem lehetett kivenni - ha igen is valamit, az valami olasmi lehetett, hogy "Papa, Kuba(ka) blablabla ...ninc" - kb. hogy Papa, te Hubát a biciklivel együtt elvitted, de Hubát, mégiscsak, mondd, hol hagytad???
Aztán jött Magdi mama, elvitte magával - aztán mentünk mi Marcsiékhoz nyársalni, és Hubáért - a kicsi mindkét mamával olyan tündérien viselkedik, kedves, mosolygós, zsúdár - ölelgeti őket, felkéredzkedik az ölükbe...szóval igazi nagyimami kedvencként viselkedik - a papákkal meg rosszcsontkaként...és halandzsául visszafelesel, erre még az is rájön, hogy kissé kinyújtja a nyelvét - egyszóval, próbálkozik, na...
Ajánlott bejegyzések: