egyperces mondatok avagy frasi sparse e ritrovate

 Kapecz Zsuzsa könyvére, pontosabban novellagyűjteményére is a nyár eleji könyvvásáron bukkantam rá. Nem különösebben vadászom magyar írókra, de ez az év ebből a szempontból különösen szerencsésen alakult.

Hát kedves Kapecz Zsuzsa, kedvelem ezt a könyvét. Bevallom, a novelláskötetét nyaralásunkra vittem magammal, de nagyon pozitív benyomásaim vannak, több novellája tetszett. A címadó Az angyalok már a városban vannak különösen, A halak nem hazudnak, és a Szívfájdalom a leginkább, ezt meg is jelöltem magamnak, hogy lefordítanám olaszra. A Borleves és a Május nagyon fájdalmas, nagyon lehangolják az embert, különösen a Május, amelyben az 1980-90-es évek Romániájának egyik gyermekotthonában - de ki tudja, talán lelencház jobban illik erre - éreztem magam. Az angyalok a városban vannak-ban is a szívem fájdult meg a kisfiú nehéz sorsának "láttán"... Nem könnyű az élet - fordult meg sokadszorra a fejemben olvasás közben. A nyaralásra nem éppen egy könnyed hangvételű könyv kiválasztása sikeredett, de nem bántam, mert maga a stílus érdekelt. Kíváncsi voltam, hogy magamévá tudom-e tenni maradéktalanul az írásokat? Azt is bevallom, hogy valószínű nagyon földhözragadt vagyok, mert bár az A cukorkás doboz és az Évidő novellák atmoszférája is lenyűgözött, és a bennem kelt érzések miatt nagyon sokat vártam, mégsem érkezett meg az igazi katarzis - el is határoztam, hogy ismét el kell olvasnom, de valahogy mégsem tudtam azonosulni - biztosan nem tudom a mágikus realizmust magamévá tenni. Sajnos...:-( De maga az ötlet nagyon tetszett, csak én voltam kevés a kiteljesedéshez.

A novellák olvasása közben azt gondoltam, hogy ezen novellák mindegyike egy-egy szociofotó, igazából az olvasást "helyettesíthetné" egy fényképalbum egyes fényképeinek nézegetése. Ahol egy-egy emberi élet momentumának kiragadása, megmerevítése folyik a szemünk előtt, ahol a fényképezőgép éppen az életük lehető legrosszabb pillanatában kattan el, már az élettörténetük mélypontján, ahonnan már nem lehet visszafordítani meg nem csinálttá nyilvánítani semmit és felesleges is az erre való kísérlet; banális, tragikus történetük közben nemcsak fájdalmat és szánalmat érzünk, de a szereplők nevetségessé válnak, annyiszor hibáznak életük során... (Borleves, Délután a McDonald'snál). Mégis érezhető a bizalom egy jobb élet reményében egyes novella=ember történet esetében. (Május, A halak nem hazudnak) A cukorkás doboz és az Évidő novellákesetében viszont ezt a pozitív előremozdulást nem éreztem; inkább csak azt a tragédiaérzést, amibe ha egyszer belejutunk, abból kilépni nem tudunk, mert vagy azt érdemeljük (A cukorkás doboz), vagy nincs már erőnk az életben való továbbevickéléshez (Évidő)...

KAPECZ Zsuzsa

AZ ANGYALOK MÁR A VÁROSBAN VANNAK

Kapecz Zsuzsát már a Tükörírás című regénye is érett, tehetséges írónak mutatta. Legújabb kötetének, Az angyalok már a városban vannak című elbeszélésgyűjteményének írásaiban különös tehetséggel ábrázolja a nagyvárosban élő emberek nyomorúságát, kiszolgáltatottságát, miközben lehetetlen fizikai valójuk ellenpontjaként felvillantja a mindannyiukban ott lappangó emberséget (A macska; A halak nem hazudnak - ez utóbbi elbeszélése a Holmi című irodalmi folyóirat novellapályázatán díjnyertes volt). Szociografikus hitelességgel, ám a szépirodalom gazdag eszköztárának segítségével mesterien ragadja meg azokat a hangulatokat, melyek a széthulló családokat jellemzik. Azt a pillanatot, amikor - a "túlélés" reményében - még mindenáron egymásba akarnak kapaszkodni, de ezek az elkeseredett kísérletek már nem vezethetnek sehova, hiszen kicsinyes bosszúik, hiábavaló, egymás elleni tusakodásaik már halálra ítélték a kapcsolatot (Borleves). Ritka, szívmelengető empátiával szól az összetartozó csavargók életéről, vagy az intézeti kiszolgáltatottságot nehezen elviselő kamaszgyerekekről (Május). A kötet novellái közül kiemelkedik a Schön Zsófi önéletírásából, mely a címszereplő második világháborús élményeit olyan reveláló erővel közvetíti, hogy az olvasónak az az érzése, Zsófi maga az, aki gondolatait papírra vetette.
Az elbeszélések mindannyiunkat érintő emberi, életközeli, sokszor megrázó problémákról szólnak. Kapecz Zsuzsa tagadhatatlan érdeme az, hogy megrázó "életképei" ellenére, a legreménytelenebb, "legmocskosabb" helyzetben is képes elhitetni olvasóival, hogy igenis van remény, és mindannyiunk feladata, célja lehet, hogy megtaláljuk az elveszettnek hitt szépséget.

Nagyon sokat nem tudtam meg, bár keresgettem a neten, az írónőről.

Ezen a linken pár novellát lehet olvasni tőle:

http://mozgovilag.com/?p=2731

http://mozgovilag.com/?p=765

Nívódíjas költő, író, kritikus. Szépírók Társaságának tagja.

Kötetei: Az angyalok már a városban vannak, Mutus Liber - Néma könyv, Tükörírás. Ez utóbbira vagyok nagyon kíváncsi. Mert erről találtam engem érdeklő méltatást, gondolatokat.

KAPECZ Zsuzsa

TÜKÖRÍRÁS

Több olvasata is lehetséges Kapecz Zsuzsa regényének a Tükörírásnak, már csak azon okból is, mert nem bizonyos, hogy a mű azonos rétegei keltik fel minden olvasó figyelmét. Mert az ismeretlen völgyben (vagy Völgyben) játszódó történet szólhat arról is, hogy milyen álmosítóak a délutánok, milyen szép a vasárnapi reggeliző asztal, hogy a sintér kisfiának, Andrásnak mennyire tetszenek az étkezések előtti ájtatoskodások, hogy vajon melyik a rosszabb csapos: az, aki vízzel hígítja a bort, vagy aki a konyhalányokat igyekszik elcsábítani, szóval arról, hogy milyen meghitt, egyszerű, bensőséges, problémátlan az élet úgy általában is, egy kisvárosban, egy csupaismerőssel teli közösségben pedig kivált. De szólhat arról is a könyv, hogy nincs az a békés szigete a világnak, ahol ne utálnák az idegeneket, ahol ne szájaskodnának mindenféle szövetségek, egyesületek vezetői, ahol ne tenné elviselhetetlenné az életet, hogy a tábornoknétól a tanítóig, a kocsmárostól a sintérig, az öregemberektől a megesett fiatal nőkig mindenki mindent tud és továbbad, ahol nem lehet elbújni a pletyka, a névtelen levelek elől. Kapecz Zsuzsa nagyvonalú objektivitással ábrázol, nem magyaráz, nem kommentál, és ritka érzéke van ahhoz, hogy tárgyait, tájait, embereit, jeleneteit beszélni hagyja. Ami szép, ami csillogó, ami békés, ami idilli, az így mindenütt felfénylik (ezért lehet egy derűs olvasata is a regénynek), ami rút, ami ellenszenves, ami ellenséges, az olyan alacsonyan és sötéten húzódik meg, hogy csak az ilyesmire fogékonyak veszik észre (az ő számukra viszont ezek adják az olvasat alaptónusát. - Zavarbaejtően szép (és rút), meghitt (és megborzongató) Kapecz Zsuzsa világa is, regénye is. -

Opsz, még találtam valami engem érdeklőt:

http://revizoronline.hu/hu/cikk/150/kapecz-zsuzsa-pillantas-a-tengerre/?cat_id=1&first=350

egy verseskötetről: Pillantás a tengerre

 Ungaretti jut eszembe...bocsánat, csak felidéződött a porto sepolto...