Nikodémusz Elli (szerk.): Ég és föld között
Szovjet írók új elbeszélései
Olvasás előtt végigböngésztem a tartalmat és első látásra kiszúrtam Tokarjeva, Velembovszkaja, Belov nevét, a fordítók közül pedig Rab Zsuzsáét, Makai Imréét és Karig Sáráét – hát aztán nagyon vegyes képet kaptam.
Tokarjeva novellája, az Ég és föld között sajnos elmaradt az érdeklődési köreimtől és a figyelmemet sem hívta fel – unalmas volt és egyáltalán nem érdekelt egy olyan exóvónő élete, aki egykedvű és céltalan életet él. A címadó novellát elolvasva komolyan megijedtem, hogy újra egy semmitmondó és a közepestől is elmaradó novellagyűjteményt sikerült olvasásra választanom – aztán láttam, hogy a stílust, a témát, a fő vonalat jelölte ki, haszontalan embernek lenni és hasztalan életet élni.
Sajnos ez a vonal folytatódott a következő, Jeszin Reflektorfényben c. novellában, ahol a főhős, Burlej fel sem fogja, hogy a nagynénjének köszönhetően milyen szerencse éri és hogy az új élete mintegy ugródeszka lehetne a továbblépéshez – de nem tesz semmi építőt azért, hogy kiemelkedjen korábbi életéből. Nem tud mit kezdeni ezzel, egy helyben toporog és megreked – és ennyi.
Első novella, ami érzelmileg megmozdított Velembovszkaja: Kilátás az erkélyről c. novellája sajnos szomorúsággal és lemondással teli, és a depresszióval teli gödörből, amibe a szomorúsága beleránt, valahogy azt érzed, hogy nincs is felfelé vezető út…
Popov Szerelmet én, nem hamisat és Afonyin Álláskeresőben c. átlag alatti színvonalú novellái után igazi érzelmi csúcsot jelentett a számomra ismeretlen nevű Uvarova Mi-férfiak és Kalinovszkaja Paramon és Apollinaria c. írásai – úgy érzem, Belov Találkozások reggelente c. novellájával együtt ezek jelentik a kötet csúcspontját – mindegyikben más miatt nehezedik el a szív… Különösen szép és igényes Rab Zsuzsa Paramon és Apollinaria fordítása, mély érzelmeket ébreszt és közvetít.
Nyikolszkij Kis családi ünnepség-ében pedig tetszett az a nyitottság, amit az író az elbeszélés végén hagyott.
Az utolsó elbeszélés Szmehov „A múzsát léhán nem szolgálhatod…” – sem hatott meg sajnos, egy tehetséges és felkapott színész egyetlen, a zsúfoltnál is zsúfoltabb napját követhetjük végig. A zsúfoltsága és eseménydússága ellenére engem mégis untatott, bár voltak benne gondolatok, amin szívesen elgondolkodtam volna, de annyira zűrös és mozgalmas és rohanós volt az egész történet, hogy mihamarabb a színész, Lonya, napja végére akartam én is érni, és végre lepihenni a hosszú és tevékeny nap után az ágyba – így hát valójában közömbös maradtam, végre befejeztem az utolsó novella olvasását is és végre becsuktam a kötetet. Felejthető.
Mint ahogyan a kiemelt négy elbeszélésen kívül – felejthető a többi szintén.
Remélem, az ezekben a novellákban felbukkanó, haszontalan emberek alakjai nem a XIX. századból megismert felesleges emberek további (esetleg módosított) ábrázolása akarna lenni modernebb, szovjet közegben…
(Nem árulok el titkot azzal, hogy valójában jobbra számítottam…)
@borbolya3 Szivárványos Európa Zsebkönyvek kihívásához 4. olvasásom
– hát, nem volt egy szórakoztató olvasmány, sok türelem kellett hozzá és idő is…
Ajánlott bejegyzések: