Carson McCullers: Az esküvői vendég
Nagyon sajnálom, hogy már a sorozat második könyvéről kell írnom ill. írom azt, hogy nem tetszett.
Nagyon ellenszenves volt számomra Frankie Addams alakja – túlságosan „szabados” viselkedése; túlságosan szabadszájú, mindenféle figyelemtől és fegyelemtől mentes, viselkedésében szinte semmiféle illem, és tisztelet nincsen a senki felé. 12 éves, de számomra attól sokkal felnőttebb – nem tudom, hogy a történelmi kor annyira eltelhetett, hogy azóta ennyit fiatalodtak/öregedtek a hasonló korú gyerekek? Ő 1931. novemberében született, a regény történésekor 1943-at írunk – bőven a háborúban vagyunk, melyből a katonák jelenlétén kívül Frankie egyebet nem is érez, észlel.
Egy 12 éves – az számomra még gyerek, hajszálnyi kiskamasz beütésekkel, de a regénybeli Frankie (aki lány, de számomra annyira fiú volt, pedig szoknyákat hordott!) egy idősebb kamasz, felnőttes beidegződésekkel.
Önző, önfejű, sajnos, semmi pozitív tulajdonságára nem bukkantam. Ennyire érzéketlen olvasó lennék, vagy nincs érzékem ennek az írónőnek a soraira? Még nem olvastam McCullerstől semmi mást korábban, ezért el is vagyok kedvetlenedve, mert voltak még olvasásra tervezett könyveim tőle.
Elszomorított, hogy egy gyerek ennyire magára van hagyatva, pedig min. 2-3 fő mindig ott van körülötte – és mégis magányos, mint a kisujjam?
Nem értettem a névvel kapcsolatos problematikát sem? F. Jasmine Addamsnak született, aztán, egyszerre csak Frankie-nek hívatja magát.
Igazából az utolsó oldalnyi szomorú vég olvasása sem enyhítette meg szívemet, a bosszankodás most nagyobb, mint az együttérzés. Valójában nagyon sajnálom a mindössze 150 oldalnyi olvasásra elvesztegetett időt. Frankie alakja nagyon idegesített, szívesen olvastam volna egy pár nevelő szándékkal elcsattanó pofonról.
Tényleg nem volt más csak szenvedés, mentségemre szolgáljon, hogy elszánt voltam, és már nagyon régóta várólistára tettem, @borbolya3 kihívása sarkallt rá igazán, hogy elővegyem.
A Szivárványos Európa Zsebkönyvek c. kihívására a második olvasásom.
Első dolgom lesz az idei nagy Könyvelhagyó Napon: elveszíteni…
Ajánlott bejegyzések: