Hajdú-Antal Zsuzsanna: Léggömbök
Nagyon tetszett, nagyon hatott az érzelmeimre, rám, az emlékeimre, szinte minden fejezet előhúzott a múltamból egy mozzanatot… hogy hasonlót vagy sem? Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy azonnal működött a párhuzamos időutazás, és bár voltak a történetben mai kütyük: mobil, internet és Facebook, de ezeket kivéve még akár az én osztályom is lehetett volna a főszereplő…
Jót tett velem ez a könyv, hiszen már jó régen érettségiztem, (de még mindig tudom, mikor, azt is, milyen címet választottam magyarból, azt is miért lett 5-ös a matekom, bár sosem voltam matekból 5-ös, és azt is, hogy a csütörtöki szerenád éjjeléig annyit fohászkodtunk, hogy csak akkor ne essen… meg is úsztuk, de a ballagást és az azt követő 2-3 nap írásbeli érettségi napjait már nem);bevallom, hogy az egyes érettségi találkozókra is egyre „fáradtabban” megyek, sőt a következőre már nem is nagyon akaródzik – de ez most megváltozott, mert ki nem hagynám mégsem…, megannyi emléket húzott elő abból a négy évből ott a gimiben… önkéntelenül állítottam párhuzamba a könyvben lévő tanárokat a miénkkel, az könyvbéli szereplőket az én osztálytársaimmal, az én érettségimen és az itt történtekkel… Bár többször elsírtam magam, még többször nagyokat mosolyogtam, és szorítottam, szorítottam Dorkának és Matyinak.
Drukkoltam nekik, és bár ilyen idősen homlokegyenest másként vélekedtem Dorkánál, most, felnőtt fejjel igazat adtam neki, és örültem a döntésének.
Már most tudom, nem fogok tudni épkézláb értékelést írni, mert annyira rabja vagyok érzelmeimnek, és nem is nagyon törekszem határok közé szorítani őket, mert jó érzés elmerülni és újra érettségiző énemet élni…
Jó volt az érzelmi hullámhegyeket és hullámvölgyeket már nem kamaszként de kamaszszívvel átélni.
Tetszett a stílus, tetszettek az izgalmak, tetszettek a kész válaszok, amelyekkel a barátok, osztálytársak reagáltak egymásnak; már az első mondatokkal belopta magát az írónő a szívembe: https://moly.hu/idezetek/738168 "Az őszillat a kipufogógázból és a lehulló avar édeskés aromájából tevődik össze, amit az újonnan nyomtatott tankönyvek szaga fűszerez, nem beszélve a parfümről, ami az utcán kódorgó gimnazisták öltözékéből árad." 9. oldal - 1. fejezet (Ciceró, 2016)
Tetszett a ki-kicsoda lehet az utcán szembejövők közül-játék, Matyi bemutatása a szülőknek, az én apukám is nagyon sokban hasonlított Dorkáéra…kedves volt a video összeállítás a többiektől és a hozzáfűződő pici kommentek, még Bognár Anita is tudott kedves lenni…(csak a „legjobb” barátnő és az egyik anya nem)
Megható volt, amikor az osztály tagjai egyszerre csak rájöttek, hogy a sportoló-osztálytársukról nem tudtak semmit sem…akkor már hirtelen nem is voltak gyerekek…megérettek lelkiekben…
Szeret(t)em ezt a történetet, mert nagyon sok mindent felidézett bennem: a Love Story-t, a Szerelem első vérig-et, és Bery Arit, az osztálybulijainkat, a sulizenekart, akikért rajongtunk: a Sokol BB-t, az „Ez már nemcsak játék” c. musicalt, amit nem is láttam a 80-as évek óta: https://www.youtube.com/watch?v=CfVKnIUfweY
…és eszembe juttatta a volt tanáraimat, osztálytársaimat, az azóta szervezett osztálytalálkozókat, a gombavatónkat, a tablónk elkészültét, a szerenádot, a ballagást, az érettségit, a felvételit és az egyetem első évét, hogy ott milyen más volt élni, mint a gimiben, és azt a boldog és felszabadult érzést, amikor esténként, előadások után könnyű szívvel sóhajtva lerogytam a villamos ülésére, azt, hogy egyetemistaként milyen más volt élni, mint gimisként…
eszembe juttatta apukámat és az én első szerelmem bemutatását otthon, a családi csillagszórózásokat, a mi párbeszédünket anyuval…
…szerencsére a mi osztályunkat ilyen tragédia nem érte, de eszembe jutott Ferike, aki a ballagás napja után felfedezett tumor miatt már nem az érettségire, hanem a kórházba tudott csak eljutni…
Jó volt így sok évvel az érettségi után olvasni, az akkor és azóta átéltek miatt, de nektek, érettségi évében járóknak a legjobb időzítés…
Mondtam az elején, hogy nem lesz ez egy igazi és jól-sikerült értékelés…
Ugye nem bánjátok?
@meseanyu Merítés-díj / ifjúsági irodalom (2016) kihívásához.
…azt hallottam, tényleg lesz folytatás?
„Ráeszméltem, hogy én tulajdonképpen Isten lábát fogva lógok a szakadék felett…” (238. old)
„Emelje már fel a fejét a kislány! – utasított a tánctanár, mire kényszeredetten engedelmeskedtem. – Szemkontaktusról hallottál? Enélkül megdöglik a performansz. Kész. Halott. Nem jó. Élettelen. Ha nem érezhető a két fél közötti a kémia, buktavári van, gyerekek! Látni akarom azokat a vegyjeleket a levegőben! Hallani akarom a tűz ropogását a tekintetekben!” (62. old)
Ajánlott bejegyzések: