Bartos Erika: Bogyó és Babóca a levegőben (Bogyó és Babóca)
Sajnos csak az egyik történet tetszett – a papírsárkányosdi jó ötlet, és aranyos, ahogy felvonultatja a rovarbarátokat a szerző – ezzel meg is ismertet jó párat azokkal, akik nem rendszeres olvasói, mint pl. én.
Azon kívül, hogy talán már nem keverem többé, hogy a csigafiú Bogyó, a katicalány meg Babóca, megtanulhattam, hogy Döme – krumplibogár, Ugri szöcskelány, a lepkét Pihének hívják, a legkedvesebb nevű pedig egy méhecske: Baltazár, a neve. A történet végére a rovarbarátok a papírsárkánynak köszönhetően a fák tetején kötöttek ki – akik között csupán a csigának okozott gondot a földreszállás – ezt oldotta meg szemfülesen Vendel, a szarvasbogár és Szellő, a szitakőtő. Ez egy aranyos történet volt, ahol a barátok mindegyike – kitűnt – segítőkész; nem úgy mint a másik történet – a boszorkányosdi egy igazi ijesztgetős történet a javából. Bogyónak és Babócának először magukat sikerül jól beijeszteni, majd szépen ők is ráfáznak, mert farkast emlegettek – és megjelent .
Nem tetszett, hogy a mezőgyerekei egymás ellen viszontijesztgettek, de a gyerekek tényleg ilyenek. Jó heccnek tűnik az ötletük, aztán meg bosszankodnak…majd rálicitálnak, melyik volt az elrettentőbb… Na, de ebből ill. ezekből tanulnak. És ki is békülnek – ezek a heccek és összezördülések ezért vannak.
Ajánlott bejegyzések: