Kubritzki Tímea: A Kerekerdő meséi - Kezdődik a kaland
Ez az egy csillag is valójában az enyém, hogy hősiesen végigküszködtem magam ezen a könyvön… Ha nincs a Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívás, bizony, eszembe sem jut, hogy elolvassam…
Reméltem, hogy egy környezetettudatosságra, óvd a környezetedet felelősségére okító, nevelő könyvet és olvasnivalót kapok, melyet ajánlhatok az ovinkban, ami zöldvóvoda… – de nem fogom!
Nagyon gyerekes, nagyon egyszerű, nagyon dedósoknak magyarázós könyv…
Ami egyenesen kellemetlenné tette az olvasást az a szövegezés, nem tudtam, hogy mesét kell-e olvasnom, vagy verses mese-e ez? Meghökkentett, hogy nem tudom eldönteni, jól össze is zavart… és egyenesen idegesített… :-(
De leginkább a sok véletlenül, tudatlanságból, tájékozatlanságból fakadó esetlen, szerencsétlen helyzet zavart…
(említi, hogy környezettudatos nevelés a szándék, de az első mese után ezt nem lehet megtalálni, színeket tojásfestős történettel ismertet (A húsvéti nyuszi titka), ami nem is lenne rossz, de a szövegben is színekkel szedett betűkkel mutat rá – nem igazán értem, miért, hiszen az ovisok még nem olvasnak…, ami a biztosítékomat kiverte a Fürdőzés a tónál című történet, amikor amikor a mókust és a bundásállatokat bekenték naptejjel…
értem a szándékot, de ha környezettudatos nevelés is áll a célpontban, nem ez a módja a napsugárzástól való leégés elleni védelem fontosságának tudatosításában – az igaz, hogy mese, de igyekeztem volna a valóságra törekedni és vagy naptejjel bekenhető állatokat választani példaként, de hát már ez is hajmeresztő, vagy kerülni a téma konkretizálását; fura volt a torkos mackónál, hogy megpakolta a hasát, és az „Én leszek a fogó, de ki lesz az elkapó?” szóhasználat is, vagy az is, hogy kecskebácsi a tejbőrét hozta a vásárba…azt a figyelmetlenséget pedig meg már csak megemlítem, hogy az Őszi vásár-ba mókusék makkot, mogyorót, friss diót hoztak, a vadkanfiúk viszont makkot kértek tőlük dióért cserébe …
Sajnálom a könyvre elvesztegetett időt, mert inkább olvashattam volna pl. A keleti szélrózsa meséit… a Kerekerdő meséit viszont nem tudom jó szívvel ajánlani, még ovisoknak sem.
A rajzok sem tetszettek, egyáltalán. Inkább választhatott volna az ovis gyerekek rajzaiból illusztrációt a szerző.
(Na, viszont annyit megtudtam, hogy a snecihttp://wikiszotar.hu/wiki/magyar_ertelmezo_szotar/Sneci
– nem más, mint a küsz – így most már helyre került a küszvágó csér madárnév is)
@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.
Ajánlott bejegyzések: