Vadadi Adrienn: Maja barátokra lel
A könyvben három történet található, melyek az ovibaállással kapcsolatos, új gyerekként érkező ovis szemszögéből mesélve.
Az első történetben (Már óvodába járok) az első napot meséli el, jelválasztást, barátválasztást, új benyomásokat, tapasztalatokat. Szerencsés az a szülő, ahol tényleg ilyen zökkenőmentes az ovibanhagyás folyamata – (nálunk is ilyen volt). Amit megjegyeztem magamnak, hogy a baráttalálás folyamata pillanata a gyerekek világában tényleg ilyen egyszerű: „-Akkor legyünk barátok! / -Legyünk!” (Kisfiam is így idézte, amikor kérdeztem, hogyan lett Peti a barátja: Egyik szünetben odamentem hozzá: „Szia, leszel a barátom?/ Igen, leszek!” És azóta barátok…)
A második történetben (Spenót tojással) egy válogatós kislány szemszögéből láthatjuk az ovit. A kisebb, pocakos kisfiam esetében nem kellett aggódnom, hogy az ovi ilyen problémákat is rejthet, de megdöbbentem, milyen szorongást okozhat magának a kislánynak is, ha válogatós, mert nem szeret mindent megenni. Nagyon szemfüles megoldást talált az óvó néni.
A harmadik történet (Farkasból nyulacska) tetszett a leginkább: humoros, játékos, aranyos, ismét abszolút a kisgyerekes gondolkodást láttatja: mennyire nem egyszerű megtalálni a helyes utat egy fiúcskának, ahhoz, hogy a lányokkal is tudjon játszani?
Igor Lazin nagyon aranyos rajzai is illenek ehhez a környezethez.
(Amúgy mi az a futóbicikli? A fából készült, amit csak a lábuk közé vesznek, és szaladnak vele?)
@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.
Ajánlott bejegyzések: