Rippl Renáta: Piroska, a hófehér nyuszi
Felmerült bennem, hogy ez az egész könyv a répatorta receptje miatt született… :-D de nem akarok rosszindulatú színben feltűnni…
Nem egészen értem én az okot…hacsak nem a kicsik megkímélése a hasfelvágástól, de ha visszamegyek gyerekkoromba, én nem úgy idézem fel a számtalan Piroskás mesélést és diavetítést, hogy mi rettegtünk volna… (a Jancsi és Juliskában sem a boszorkány miatt rettegtünk, hanem hogy nem találtak több magot, és eltévedtek az erdőben)
Alá is támasztja ezt a lentebb, @uzsonna-nak köszönhetően linkelt cikkben, Bárdos József is: „a szerintük túl borzasztó részletektől akarják megóvni a gyermekolvasót.”
Értékelésírás közben ugyanis beleolvastam ebbe a cikkbe:http://www.irodalmijelen.hu/05242013-1004/piroska-veget…
És nagyon egyetértek az ott leírtakkal – köszönöm is @uzsonna-nak.
Bárdos József írása hosszabb, mint maga a történet, amiről szól, és sokban elgondolkoztatott.
Pl. ezen kicsit kiakadtam: „Ez a könyv, amelyet éppen kezünkben tartunk, fordítás (olaszból). Fordítója ugyan nincs, de a könyv megad egy nevet, mint a magyar szöveg létrehozóját. Nyilván a „hozott anyagból” dolgozott.” – Fordítás? És ötlet? És akkor most hogy is van? Volt egy szöveg, és azt még át is írták ötlettel módosítva? Csak nem a dugós-pukkantós puskával, meg a csipkebogyóteával, meg a gombászgató vizslával???
Ennél meg elmosolyogtam magam:
„Mit tehet az ember, ha ilyen képeskönyv került a házba? A legjobb, ha egyszerűen félreteszi a könyvet, megerőlteti az agyát, és szépen elmeséli fejből Piroska és a farkas történetét, úgy, ahogyan neki mesélték valamikor.” és mélyen bólogattam
A történet ismert, nem tudom, hogyan kel el a gyerekek közt, meglehet, hogy Húsvét táján kelendőbb lesz, de aztán szerintem, maradnak a nyúlszerető kislányok…
A csillagok Rippl Renáta rajzainak szólnak eddig is kedveltem, finom vonalú, kedves, szeretettel teli rajzait, most sincs ez másként, különösen a kerek és kerekded, gömb alakból kiinduló alakokat szívesen nézegettem. Kedves, idilli családi életből vett rajzai tetszenek (répatorta készítés, tortaevés, Vadász, a vizsla alakja, meg a farkas hasában lévő nagymama és Piros, a nyuszi), ebben a könyvben viszont zavartak: a rózsaszín törzsű fa/fák, meg valamennyi láb, akár cipős, akár cipőnélküli, vékonyak és csenevészek, szinte jelzésértékűek, amivel csak azért van bajom, mert akár állatot, akár embert hivatottak közvetíteni, megfelelő lábaiknak lenni kell…ezt a Puszedli és Habcsók-ban nem vettem észre. A Csuromvíz, Csupaszív kötetekben kifejezetten eltaláltnak érzem sőt tiniközelinek a rajzokat. Két kötet van még a közeljövőben előttem: Kakaókatona és Tejhercegnő meg a Nino repülni akar és oda fogok Rippl Renátára figyelni.
Sajnos, egyet tudok érteni a cikkíróval: „Ebben a változatban, ahol elmarad a felnőtté avatás, az újjászületés, a mese lényege vész el.” Mesét írni egyáltalán nem egyszerű, sőt felelősségteljes feladat – minden szónak küldetése van, nem is tudjuk, milyen arányban, de beépülnek és felnőttkorban meg csak úgy előbukkannak – fontos és kevésbé fontos (kulcs)helyzetekben.
Ajánlott bejegyzések: