HTML

egyperces mondatok avagy frasi sparse e ritrovate

Egyperces mondatok azért, mert nincs sosem sok időm, terveim szerint pár szóban foglalok össze valamit a napokból. Frasi sparse azért, mert lehet hogy ezzel jó témát találok - Petrarca "rime sparse" nyomán, és frasi ritrovate azért, mert talán egy ilyen megtalált mondattal egy-egy régi-új vagy valamilyen emléket húzok elő, Tabucchi "hangok jönnek valahonnan, nem tudni honnan" nyomán. "Può succedere che il senso della vita di qualcuno sia quello, insensato, di cercare delle voci scomparse, e magari un giorno di crederle di trovarle, un giorno che non aspettava più, una sera che è stanco, e vecchio, e suona sotto la luna, e raccoglie tutte le voci che vengono dalla sabbia." (da Si sta facendo sempre più tardi)

Friss topikok

Linkblog

2020.02.14. 16:52 Gelso

Trux Béla: A ​torony titka

Trux Béla: A ​torony titka

trux.jpg

Ez egy nagyon kedves könyv, nagyon élveztem a humort, a három gyerek tündéri. A testvéri szeretet ábrázolása nagyon kellemes a lelkemnek.
Manapság talán ritkaság a történelmi regény műfaja kicsiknek – ill. a kisebbeknek – gondolok itt a kiskamaszokra, akik még vagy a történelem tantárgy tanulása előtt állnak, vagy éppen elkezdték azt. Mindenképpen jó egy ilyen könyvet a kezükbe adni – ráhangolódásnak – biztosan segíti a történelem felé való érdeklődésük kialakulását, vagy a tantárgy (ami nem egy egyszerű tantárgy) felé történő odafordulásukat.
A mi időnkben (a 70-es, 80-as években) talán mi szerencsésebbek voltunk – történelmi regény volt, a  történelmi regényen van ám itt a hangsúly – abból már meglehet kevesebb jutott nekünk is.
A torony titka sokmindenben ideális: főszereplők szimpatikusak, korban egyidősek azokkal, akiknek elsősorban megírta a szerző, bátrak, okosak – vág az eszük –, szemfülesek, nem estek a fejük lágyára; számíthatnak egymásra, sőt, követendőek is lehetnek olvasóik számára – nekem mindig tetszenek az olyan könyvek, ahol kis példaképek születnek a kis olvasók előtt. Ki ne szeretne olyan ügyesen bánni a karddal, vagy hősiesen küzdeni egy lovagi tornán, mint Duran? Ki ne szeretne kísérletezni különféle szerekkel, és megtalálni a bölcsek kövét, vagy akár híres egyetemeken műveltséget szerezni, mint Mathieu? És melyik lány ne szeretne zabolázatlanul lovagolni, fergetegesen szaladgálni a mezőkön, fiús játékokat játszani fivéreivel, rejtélyes kalandok megfejtése után járni, vagy akár lovagi tornán résztvenni, „döntőbíró” lenni – és ritkán azért női bájait és szeszélyeit is megmutatni, mint Isabéu, úgy, hogy közben végig komolyan vegyék a fiúk vagy inkább úrfik?
A helyszín kellően rejtélyes, kalandos – egy vár, ahol hétköznapi lépcsők, folyosók, alagutak, kutak, csapóajtó, pince, helyiségek mellett titokzatos lépcsők, folyosók, alagutak, kutak, csapóajtók, pincék, helyiségek is vannak. Csupa felfedezésre váró lehetőség! Mi kell a gyermeki kalandokhoz egyéb? Kezdeményezőkészség, kalandvágy és bátorság. Mindezek megvannak a testvérekben.
A három testvér első kalandjainak lehetünk ebben a kötetben tanúi, izgalmas, humoros, pergő oldalakon keresztül tárulhat elénk egy igazi középkori kép a hétköznapokból. Bepillanthatunk egy középkori vár falain belül zajló életbe, életképeket kapunk az őrök, vagy akár a konyha felől is, nemcsak a várúr és családjának életéből. Elkísérhetjük őket egy igazi lovagi viadalra, és több apró izgalomba is berántanak bennünket a gyerekek – és mi szívesen szaladunk, vagy nyomozunk, vagy kalandozunk velük – vagy éppen szorítunk értük, és mindazért, amiért küzdeniük kell.
Nagyon érett, a mainál jóval érettebb gyerekek keltek életre a regény lapjain – érződik, hogy a kor is erre az érettségre késztette őket – sokkal korábban kell megérniük, felelősséggel, komolysággal gondolkodniuk és cselekedniük, tudatában vannak annak, hogy az ő jövőjük, boldogulásuk itt valójában a cél. Fura volt első pillantásra, hogy egy 12 éves fiú szégyen nélkül csókolózik egy lánnyal, de akár az is, hogy a kislányok természetesen fogadják, ha 10 évesen eljegyzik őket. Ez ma már jócskán másként van a mi életünkben.
Mindhárom gyerek kedves volt valamiért a szememben, az ikrek különösen: Isabéu a féktelenségéért, Mathieu az elméletiségéért, de Durant is megkedveltem a könyv végére. A rejtély és az a körüli kalandok is igen izgalmasak, pergősek, intrikával telik – pont amilyen a középkorban ez lehetett.
A végén felbukkanó szereplőre még szántam volna pár fejezetet, de így sem volt rossz – csak olyan rövid, mint amilyen gyorsan eltűnt.
Ideális még azért is, mert pont olyan vastag a könyv, amit még a célközönség elbír, és viszonylag rövid, pár hét alatt játszódik, amit még kellően el tud képzelni egy kis olvasó.

Fura, és milyen az ember, ha ma él, (de meglehet, hogy hozzátett ehhez a borító is) – szóval fura, de a regény elején azt hittem, hogy ez egy igen modern regény lesz, ahol számítógépes játékot játszanak a gyerekek, amely a középkorban zajik – de a rózsalugas megmászásakor nem fért hozzá kétség, hogy itt kérem, igazi „hús-vér”-szereplős kaland bontakozik ki előttem.

Mindenképpen jó és remélhetőleg szerencsés kezdeményezésnek tartom (de akár nevezhetjük egy régi téma leporolásának és újra elénk helyezésének) a történelmi regényhez, mint műfajhoz való visszanyúlást – reméljük jó pár évig fog tartani reneszánsza.
Még tisztán emlékszem a Kartal, a Rab ember fiai, Akli Miklós, Tőr és paróka, a görög gálya vagy éppen a Koppányi aga és még biztos van jó néhány, amit ide kellene sorolnom – keltette izgalmakra. Egyszóval mindenképpen szükség volt már erre!

Nem szeretnék elfeledkezni a humorról sem, a szerző humora jócskán hozzátesz még a könyv könnyen fogyaszthatóságához olvashatóságához!

Támogatni fogom a zsűriben és ajánlani fogom a gyerekek között.