Mészöly Ágnes: Vágod? (Ellenpontok 4.)
Kezdetben kedveltem ezt a sorozatot, de megmondom őszintén annyira nem olvasom szívesen… :-(
Bajom van a szabadszájúsággal (ennyire trágárul beszélnek gyerekeink??), bajom van a lányok viselkedésének ábrázolásával (ennyire szélsőséges, hisztis, önző „hazug ribancokat” nevelünk???) és nem utolsósorban bajom van a szülői leképezésekben is – szülőként ez számomra a legszégyenletesebb, mert ha az írónő így látja, ill. a sorozat maga, sorozatosan ilyennek láttat bennünket – akkor tényleg nagy a baj…
(Sajnos, és tanácsom sincs, milyen gyógyszert lehetne ellene találni.)
(pl. lelkemnek-eszemnek bevehetetlen és megemészthetetlen a pszichológus nagymama, aki árvaházba, majd nevelőszülőkhöz hagyja jutni unkáját.)
A legeslegnagyobb bajom ezzel a könyvvel, hogy hamis képet fest a barátságról. (A történetben egy lopás/elvesztés konfliktust helyez a középpontba az írónő – de számomra egy „évezredes barátság” történetének bemutatása az igazán fontos).
Ha a tinilányok fejében az a kapcsolat jelenti a barátságot, ami Lara és Petra között van, akkor megint azt kell írnom, tényleg nagy a baj.
Mert ez a kapcsolat Lara és Petra között, számomra inkább egy alá-fölé-rendelt viszony volt, ahol csak az egyik fél (Lara) tesz meg sokmindent a másikért, és a barátságuk épüléséért, gazdagodásáért. A másik fél (Petra) önző módon csak élvezi ennek hasznait.
Lara egy értékes, melegszívű lány, akire mindenben lehet számítani, őszinte, segítőkész, a megoldások embere, de mindig Petra árnyékában élt és létezett. A barátságuk is neki köszönhetően állt fenn eddig. Ő volt aki szeretetével, ötleteivel, alkalmazkodó képességével táplálta, fenntartotta.
Petra egy érzelmeiben nagyon szélsőséges, felszínes, csak magával foglalkozó és saját érdekeit, külsejét előtérbe tevő lány, aki ha kell, mindenen és mindenkin vakon vagy haragtól csillogó szemekkel, mérhetetlen dühtől feszített lélekkel keresztülgázol, miközben senkire és semmire nincs tekintettel.
("Nem én találtam ki ezt az egész lopás izét, hanem az ofő" …
„Tudom, hogy szemétség, de néha szemétnek kell lenni, mert egy olyan szitu, hogy vagy mi, vagy a Tasnádi.”
Elszomorodva vontam le a következtetést a könyv soraiból, a felszínes emberi kapcsolatokról, hogy egymásról első sorban külső alapján ill. a szóbeszédekből vonnak le következtetést és alakítanak ki egy képet – és nem tapasztalat és elbeszélgetés útján ismerkednek meg egymással az emberek.
Akik ennek ellenkezőjét teszik – azok a csoport, (az osztály, az iskola, a család stb.) perifériájára kerülnek és onnan külső szemlélőként élik a közös vagy közösnek hitt történeteiket.
Akikre pozitívan lehet tekinteni a könyv szereplői közül: Oli – Lara nővére – ideális szereplő, akár példaképnek is tekinthető – zseni, jó tanuló, jó testvér, igazi „jó fej”, a megoldások embere, kedves, empatikus, segítőkész, őszinte, nyíltszívű, mindenben lehet számítani rá, anya helyett anya.
Osztályfőnök, Vérvera – a maga hibáival és erényeivel együtt az egyik pozitív főhős, aki a gyerekek igazi támasza és barátja – akire szintén lehet számítani, talán az egyetlenként a felnőttek világából.
Az osztályból pedig Kós Máté, de eléggé háttérbe szorult, őszintén, én több szerepet gondoltam neki a megoldásban.
Lettiről is elég kevés derült ki – annak ellenére, hogy ő a harmadik főszereplő, az is mind mondhatni szóbeszéd – igazi jellemére pár elejtett utalásból lehetne következtetni.
Szóval kedvelném a sorozatot, de felnőttként, vagy szülőként haragszom rá, mert hamisak az ábrázolások, amik meg – számomra – igaznak és hitelesnek tűnnek, vagy tizedrangúak vagy az ellenségeskedés kereszttüzében állnak.
Nagyon rossz hatással vannak így a kamaszok esetében a későbbi jellemformálásra ill. alakításra.
Csalódás volt a könyv, mert túl hamar és mindenféle következmények nélkül zárult.
Amit Petra tett, az azért nem semmi, megvádolt valakit, folyamatosan hazudott, és ebbe mást is belerántott, valamint egy harmadik embert is belekevert – és simán megúszta – szerintem ez nem semmiképpen sem volt jó és ideális megoldás. Valamiféle erkölcsi felemelő megoldásra, amiből Petra igazi lelki könnyebbülést és nem megmenekülést érez – szükség lett volna a végén.
Ajánlott bejegyzések: