Hermann Marika: Lucifer reggeli készülődése
He-he, én azt hittem ezt a könyvet nem fogom szeretni, a szerző neve miatt.
Aztán láss csodát, nagyon kedves, nagyon elég, éppen annyi, amennyi egy kis bölcsis, kisovis macskának gyereknek kell.
Átértékeltem magamban a szerzőt Marika óvónénivé.
Szeretném, ha az oviban ilyen mondókákkal tették volna élvezetesebbé a gyerekeimnek a kézmosást (mosdóhasználatot) öltözködést, cipőfűző bekötését vagy éppen a szalvétahasználatot. Tetszett az újfajta ezelmentvadászni kenyérsütés témára.
Előítéléletemet levetkőztem…
Egy szót furcsállottam, a szappancsípést, (félre is olvastam először szúnyogcsípésnek) én nem használom, de attól még létezik? Ti mondjátok, hogy szappancsípés? Nekem a szappan(hab) csípi a szememet, de így, összetett szóként, még sosem hallottam… (tudom: oikos-reklám)
Gönczi Anikó rajzai nem minden esetben tetszettek – pl. a kenyérsütéses résznél az alsós olvasókönyvemre emlékeztettek, de a főszereplő macsek igazi Luciferi, és az egeres pizsijében vagy ahogyan a szilvalekváros kenyeret eszi, vagy ahol duzzog, igazán cukorfalat.
Szóval igen, tetszett. El sem hiszem… :-D
(Most néztem utána itt a molyon miket illusztrált Gönczi Anikó, hát van köztük több tankönyv, akkor erre jól ráéreztem…)
Ajánlott bejegyzések: