Gryllus Vilmos: Mókus, mókus, mit csinálsz?
A másik hasonló könyvével olvastam egymás után, a Kutyát kérek, kiskutyát!-tal, a két könyv színvonala talán egy és ugyanaz, mégis nekem talán ez tetszett kevésbé (a fiamnak meg ez).
Horváth Ildi illusztrációi teljesen rendben vannak, Nagyon tetszenek, aranyosak, kedvesek, felismerhetőek, igazi színekben látjuk az állatokat. Ami még nagyon tetszett, hogy közvetlen élőhelyükön ábrázolja őket (mókus az odúban, tobozzal, őzike a zöldben rejtőzve, cinke az ágon, hörcsög a föld közelében, borz a barlangban), ugyanakkor a versbeli helyzetben is egyben (a rókás és a szarvasos tetszik a leginkább, mert az még nekem népmeseies is). A versek közül a középsők tetszenek főleg azért, mert játszva tanítanak a célközönségnek, és pont annyit, amennyi kell: ki, hol lakik, mit eszik. A borzos vers igazi nyelvjáték a borz szóval, szavalóversenyen ezt nem, de egy óvódáscsoporton és kisalsós osztálybeli nyelvtörő, vagymonddgyorsan vetélkedő keretében el tudom képzelni megfelelő helyen.
Ajánlott bejegyzések: