Kiss Ottó: Ati a tükör mögött (Ati 3.)
Amíg vártam, hogy kinyisson a játékbolt, leültem és elővettem mielőtt olvasatlanul visszaviszem a könyvtárba. Ha a gyerekek most nem is kapták meg az olvasás-hallgatás élményét, nekem sikerült elolvasni. Örültem neki, mert szép érzésélményt kaptam, és engem nem zavart, hogy egy 3. részről van szó, hisz nem is tudtam, hogy ez az Ati-trilógia záró kötete. A történetben az az új, bár az Ati történetek, ha jól tudom, mindig tartalmaznak vmi szomorú eseményt a család életéből, hogy nem felhőtlen gyerekkort ábrázolnak kizárólag, hanem szerepel bennük olyan dolog, ami szomorúságot okoz a család valamennyi tagjának, de itt gyereklélekre levetítve találkozhatunk vele. Biztos, hogy eszünkbe jut egy-egy szomorú, saját életünkben bekövetkező esemény során, mi is játszódik le a gyerekben, vajon hogy viseli meg, de csak gondolhatjuk, biztosra nem tudhatjuk. Viszont ez egyfajta elképzelése, szavakkal történő kivetítése a lehetséges átéléseknek, érzéseknek, amik a gyereken átfuthatnak. Biztos, hogy a gyerekeket is foglalkoztatják a keserű történések, hisz nem külön, elszigetelve, hanem a család_ban_ élnek, és így ők is részesei nemcsak a boldog, de sajnos, a szomorú eseményeknek is. Annyira érzékeny „antennáik” vannak, hogy szavak nélkül is felmérik ha jön, vagy itt a baj.
A könyvet úgy látom egy tanmondatra építették: „Amit látunk, az nem biztos, hogy van, és ez fordítva is igaz: nem mindent látunk, ami létezik.”. Számomra azonban elsődleges volt a gyerek élményeit olvasni és az ő szemszögéből elképzelni a történetet, és az alaphelyzetet, valamint öröm volt a keresztszüleiről alkotott kedves és szeretetteli képet látni, és a velük együtt töltött idő és annak élményeinek részese lenni. Szép volt, szívesen olvastam és szívesen éltem át. Vonzott a titokzatosság, a kaland, a nyári élmény és a szeretet, ami a családból áradt.
Csodálatosan átélhető mindez Hanga Réka illusztrációival – annyira megfogott a szereplők arcábrázolása, a többi testrész el is törpül, és kevéssé kidolgozott, de az érzés, amit a szemekből, arcokból kiolvasható, az nagyon ígéretes. Képekben is közvetített érzéseket. A hangulat pedig igazán olyan, mintha valamelyik nyaradba repültél volna vissza. Ha a tények nem is egyeznek, a kaland, a kacagás, a felhőtlen, gondtalan nyarak emlékét egyértelműen felidézi. Ezért volt számomra különleges az olvasás.
Ajánlott bejegyzések: