Marosi Katalin: Miért kell veszíteni? (Oktávnyira az élettől 1.)
Nagyon szép kezdeményezés, hogy a szerző ilyen fiatalon írni kezdett, de azt hiszem, a kezdő írók tapogatózó tapasztalatlansága élesen érezhető a könyvön.
Nem én vagyok a könyv célcsoportja, és valljuk be, a romantikus füzeteknek is már jó régen, és igen rövid ideig voltam fogyasztója.
Nem számítottam másra, mint anno régen a Harlequin füzetek kapcsán – de sajnos még annyit sem kaptam.
Nem szeretném hosszasan sorolni a hibákat, mert nem szeretném a szerző kedvét sem elvenni a további írásoktól, de meglehetősen sokat kell még művelnie magát, hogy igazi író lehessen.
Sokat kell még érnie pl. a szöveg ill. történetmesélés összegyúrása terén: nagyon hirtelenek és átmenet nélküliek a váltások, mind térben, mind a párbeszédszereplők között – sokszor félreérthetőek emiatt a helyzetek, keveredést okoz, hogy ki is mondta az adott mondatot. Sokat kell még tágítania az ismereteit a szerzőnek a jellemábrázolásban: konkrét embereket, személyeket megismernie, fiúkkal személyesen találkoznia, hogy tudja, milyen is egy fiú, ha róla formál egy szereplőt. (Dan pl. túlságosan lányos szereplőre sikeredett.) Hogy tudja, milyen a huszonéves korosztály, mert az itt ábrázolt Dan ill. Vivi inkább voltak tapasztalatlan, pszichésen labilis tizenéves korosztályt képviselő szereplők, mint akik huszonévesként, szakmai szinten elismert személyek a munkájukban…
És nem utolsó sorban sokat kell olvasnia, hogy stílusban, kifejezésmódban tapasztaljon, lásson. Sok magyartalanság, helytelenül használt szerkezet fordult elő (pl. el e jönnél hozzánk vagy erre nem lehetsz felháborodva művészbejáró helyett művészi kijárat hangnem helyett hangvitel a köpenynek a szára az a köpeny kötője – lehet, hogy ez másnak nem fontos, de azt is figyelembe kell venni, hogy azokat, akiknek kezébe, szeme elé kerül a művünk, azokon is művelünk, nevelünk, alakítunk – és ha helytelen mintát kapnak, helytelenül is viszi tovább olvasóközönségünk. Elég sok helyesírási hiba van a könyvben, aminek egyáltalán nem szabad egy nyomtatott műben benne maradnia – egy lektor erre nagyon hiányzott – hemzseg a szöveg a helytelenül különírt, de amúgy összetett szóként használatos szavaktól: pl. cigaretta füst, idő közben, az óta ez miatt, ugyanakkor indokolatlan az egybeírás pl. a 'rossztalicska', 'sötétbarnahajú' vagy 'keményfából faragták' esetében. Sajnos a hosszú mássalhangzók is helytelenül kerültek alkalmazásra: mond, – felszólítómódban: mondd, kiélté tesz, helyesen:kiéltté tesz, sorozatosan elmarad (ha jól van használva a kötőjel az -e hozzácsatolásából: alszanak e, alszanak-e helyett, hogyan maradjon erős, ha a fiát bántsák – ahelyett, hogy bántják - hogy csak a legszembetűnőbbeket említsem. Rengeteg a szóismétlés egy-egy bekezdésen belül, de akár a soron következő mondatban, ill. sok a felesleges ismétlődő magyarázás: pl. „aki engem mentett meg, aki értem halt meg.” Simán meg kellett volna húzni a szövegezést egy hozzáértő szerkesztőnek.
Nem vagyok sem magyartanár, sem nyelvész, csak igényes olvasónak vallom magam, és egyszerűen zavar, ha olvasás során ilyen jelenségeket tapasztalok.
Mindenesetre köszönöm a lehetőséget a szerzőtől, hogy eljutott hozzám az írása; mégis azt itt megjegyzem, hogy igen nagy bátorság volt a kiadótól, az, amilyen „állapotban” ezt a kiadást publikálta: nem gondozta, nem szerkesztette, nem nézte át helyesírásilag, stilisztikailag… ez viszont nem (csak) a szerzőnő hibája, azt hiszem… Remélem, kedves Marosi Katalin, azaz @misscaty, nem haragszol meg ezekért a megszokottnál talán kritikusabb sorokért.
A címet is szeretném jobban érteni: melyik a fő és melyik az alcím? Én a kiadás alapján simán az Oktávnyira az élettől-t gondoltam főcímnek, de itt a molyon látom, hogy nem, mert a Miért kell veszíteni? a mű főcíme… vagy mégsem? Jó lenne a te álláspontodat is tudni.
@Tünde_Benya Olvassunk Marosi Katalintól! c. kihívásához.
Ajánlott bejegyzések: