Szepes Mária: Csupaszín (Pöttyös Panni 3.)
Nekem ez gyerekkoromban kimaradt, nem is tudtam, hogy sorozat, így leemeltem egy kötetet a könyvtárból – jó régen nem lehetett már senkinél.
Bevallom, nem is tetszett nagyon. Vagy csak már nagyon el van szokva az agyam ettől a stílustól. Mi, bár hasonló környezetnek, életnek voltunk a részesei, mégsem ezeken a meséken nőttünk fel, hanem a népmeséken, Grimm-meséken, ritkábban Andersenen.
Szóval kipróbáltuk. A vége mégis jó lett – eléggé unalmasan indult, a házikós és a szüreti történet számomra az iskolai fogalmazásokat és az elsős olvasókönyveket idézte.
Legméltóbb a dicséretre a Csillagjáték c. történet, és dicséret érte az óvónéninek, Eszter néninek – különféle háztartási eszközöket kellett a gyerekeknek felismerni képről és megmondani, mire használják. (27.old.) Én is kipróbáltam a gyerekekkel, és jól vizsgáztak :-) a rokka kivételével valamennyit tudták (volt köztük habverő, tök- v. uborkagyalu, kávéfőző, húsdaráló, vállfa stb.) még a köpülőt is… (amúgy az nekem is új információ volt, hogy a vajat szőlőlevélbe takarva a pince hűvösében tartották)
Kedves történet még a Ki tud kisbabául? Panninak kisöccse érkezik, minden szülői, nagyszülői izgalommal, és testvéri féltékenységgel. De a legaranyosabb a kötet végén található A potyautas ami végül szerencsés véget ér, és mindenki megkönnyebbül. Igazából ami említésre méltó, az az, hogy az akkori Budapest, és az ottani lakótelepi lét, sokkal közelebb állt egy mai, vidéki városi léthez; akkor emberibb lehetett a világ, nem volt annyira távoli, idegen, elidegenedett, elszigetelődött, mint most – a gyerekek óvodából gyalog simán hazamentek, minden további felnőtt kíséret nélkül. Persze előfordult, hogy elcsatangolt, de akkor meg a felnőttek odafigyelése, segítőkészsége, gondoskodása, felelősségérzete nem engedte a magányos gyerekeket elveszni, magára maradni. Nem engedte, mert törődtek egymással, odafigyeltek még a vadidegenre is – való igaz, hogy nem is szóltak be nekik durván, hogy pl. törődj a magad dolgával ne velem… meg hasonló, sokkal keményebb stílusban.
Na, de eltérültem.
Pöttyös Panni történeteibe éppen a 3. részben csöppentünk be, a gyerekek reakcióiról azt sejtettem, nem is lesz ennek folytatása: a kicsit teljesen hidegen hagyta, úgyhogy tőle maradhatna is a könyvtárban, de valószínű, hogy egy-két kötet még haza fog térni velünk, míg végleg fel nem ki nem nőnek belőle a gyerkőcök.
Ajánlott bejegyzések: