W. Awdry: Thomas, a gőzmozdony nagykönyve 4.
Nem ez a legértékesebb és legklasszabb történeteket egybegyűjtő nagykönyv…
Az öt történet közül a Gordon és a mérnök és az Edward és a posta a legkellemesebb. Az előbbiben egy félreértésé a főszerep, és megmutatja, hogyan is lehet összefogni az ebből fakadó problémát, és helyreállítani a Kövér Ellenőrnek oly sokat jelentő rendet. Az utóbbiban megbúvik a tanulság: még egy ismeretlen és szokatlan feladat is sikerülhet és jól végződhet, ha ésszel közelítünk hozzá, ill. átgondoljuk, mielőtt belekezdenénk. A többi nem tetszett annyira, a Fújóbújócska pedig még idegesített is – nem tudtam, hogy Percy ilyen rossz(csont) mozdony… A Duncan változatosságra vágyik kissé zavaros és szeles történet a feladatok közötti kapkodás közt…
Ami mindig újat hoz, a bosszankodások. Találtam egy újat az oly régóta emlegetett „Ezerszikraésparázs!” és a „Szentszeneslapát!” mellé: „Azt a beragadt sebességváltóját!”
Összességében a kisfiam boldogítására (így hát javára) szolgált. És emiatt boldog vagyok.
A különbségkereső nagyon klassz benne. És a Gordon számol feladat is. És persze a részletkereső is…
Ajánlott bejegyzések: