Szentiványi Jenő: A görög gálya titka
2014.08.18. Újraolvasás
Egészen pontosan 30 éve olvastam először ezt a könyvet. Amikor molytag lettem, ennyit írtam róla szedegetvén össze emlékeimet az elolvasott könyvek leltárba vételekor: „emlékszem, alig bírtam letenni”.
Idén, augusztusban nyaraláshoz készülődtünk, és számba vettem, mit is kellene elvinnem, és a Delfin könyves-kihívás teljesítéséhez szükséges 3 könyv mellett döntöttem.
Ezt olvastam 9. könyvként, és elmondom, félve nyitottam ki: görög történelem? És vajon tetszeni fog-e? Vagy túl gyerekesnek vélem?
Jó döntés volt ez a kötet is, mert valóban letehetetlen. Számomra izgalmas volt – mind az eleje, a görög gálya elsüllyedésének egyik lehetséges elképzelt „forgatókönyve”, és a felfedezésének ill. felkutatásának körülményei gyerekkorom másik „alappillérével”, Cousteau kapitánnyal, ill. az ő közreműködésével, irányításával – vmi még rémlik is nekem, hogy láthattam ezt az egészet Cousteau dokumentumfilmként? Rémlik nekem az a hatalmas tengeri porszívó a tévéképernyőről…
Szóval jó volt olvasni – legérdekesebb és legizgalmasabb szál a titokzatos SES utáni és személye felőli kutatás volt a lázas, eredmény centrikus Bénoit professzor részéről – nagyon tetszett az alakja, a szaktudása, elhivatottsága, magyarázatai – még ha ez egy feltételezett helyzet is. Kedves gesztus volt, hogy megnyerte Bobo apját, a nem túl gazdag homárhalászt, hogy támogassa a felfedezésüknek köszönhető összegből Bobo egyetemi tanulmányait.
És szép volt a regény befejezése – ha ez így igaz – akkor a régészeknek ez akkor nagyon összejött… Szerencséjük volt, akár Sestius unokaöccsének Caius Liciniusnak.
Amúgy nem tudtam, hogy a régészek így sürgönyözgetnek egymásnak, és tűkön ülve várják a postát a világ minden végéből a válasszal. Ez is nagyon érdekes…
Még hozzá szeretném tenni, hogy még egyszer elolvastam polcra visszahelyezés előtt az elején és a végén lévő ókori részeket – nagyon szimpatikus, bátor, vakmerő, kíváncsi, kezdeményező, nyílt, sokoldalú (kereskedő, hajós, katona, hős, római polgár) férfi volt SES, azaz Sestius tribunus, és hát szerencsés is a maga nemében…
„- Én megválogattam az embereimet. Láthattad – célzott a rabszolga-szabadításra –, most is válogatom! Ha válogatsz, és ráadásul jól is tartod őket, akkor már félig megnyerted a magad háborúját. Mondtam már: jutalmazz és büntess, de mindig azonnal és mindig idejében. Akkor veled mennek az alvilágig, és levágják a révészt, hogy kivívják elismerésedet. Hát látod, ilyenforma az én bölcseletem. Ezt szeretném átadni neked. Hovatovább érzem az évek súlyát, lassan elfáradok. Ötvenszer köszöntöttek már születésem ünnepén. Nagy idő ez, akárhogy is forgatjuk.” (23.)
„Talán felrendelek egy jól író rabszolgát, és vesszeje alá mondom mindazt, amit megéltem, amióta apám áldásával útnak eresztett abból a kicsiny falusi lakból, Róma közelében, hogy karddal szolgáljam a köztársaságot. Tudod, a görögök között nagy divat mostanság az életrajzírás. Ha valakinek nincs jobb dolga, akkor kibányász a múltból egy rég elporladt személyt, és elmondja élete históriáját. Elmondja úgy, ahogy néki tetszik! Nos, nem szeretném, ha holtom után egy idegen költene rólam mendemondákat. Akkor inkább én… Lehet, hogy nem lesz virágos a stílus, viszont hazugság sem akad majd a történetben. Ezzel, úgy vélem, elszórakozhatom egy kis ideig…” (25.) (Titus Livius röviden megírta élete históriáját)
… és a felesége is igazi hű feleség.
„Lehunyta pilláját. Ezúttal már könnye sem hullott, s hogy a fájdalom e látható forrása kiapadt, belülről annál inkább tépte a száraz kín. Mi marad annak, akinek a legkedvesebbjét elragadják a sötét hatalmak? – kérdezte önmagától, s nyomban meg is adta a feleletet: – Örök szomorúság, meddő várakozás, mígnem elkövetkezik az a végső óra, mely kitöröl minden emlékezést. Önkínzó töprengéséből halk lépésnesz ocsúdtatta fel.” (156.)
Tetszettek ezek a részek.
(És a régész Benoit alakja különösen. Megnéztem még a neten, milyen is egy siklus, az akrosztolion, a corona navalis.)
(Ja és annyira tetszik ez a magyar(ított) kifejezés: „…ő csupán tenyerét tárta szét nemtudomul.” – még sosem hallottam, de nem tűnik nekem idegennek)
Ez volt a Kilencedik olvasás a Delfin-kihíváshoz.
Ajánlott bejegyzések: