Gimesi Dóra: Csomótündér
Nehéz a könyvtől megválnom…és visszavinni a könyvtárba…
Nagyon tetszettek ezek a felnőtteknek szóló, klasszikus mesemotívumokat hordozó, Budapesten játszódó modern mesék…
A kedvencem a második, a Tíz emelet boldogság, olyannyira, hogy ez lesz a következő szövege a kisfiamnak a szavalóversenyre…Szívemhez nőtt a két „felhőkarcoló óriás”.
A másik, szívemnek kedves a Tündér a ballonkabátban, ritkán olvasni ehhez fogható szívhez szóló és lélekbemarkoló írást mesét az elmúlásról… nagyon tetszett.
A Csomótündér-ben elénk táruló ötlet a cipőfűző-és-életösszekötősdi munkáról nagyon egyedi, és bizony életszerűen átélhető volt, mennyire tud zavart és káoszt okozni egy véletlenül otthon hagyott szemüveg… szerintem nagyon modern jelenség tárul elénk a mai életünkből: a több házasságból született gyerekek családban vagy családtalanságban élni tovább jelenség alapproblematikájáról.
A Hessmese borítékolt, rendszerezett, dobozolt, mappázott stb. dolgain és féltve őrzött, apró darabokban összeszedett szerelmes levelek őrzése-postai szolgáltatáson nagyon elgondolkodtam – valahogy eszembe jutott a Levelek Júliának c. film is – imádtam a két galamb, Jónás és Aranka párbeszédeit, és azon is, hogy végül is mégiscsak egymásra talál két egymásnak szánt ember egyszer az életben, ha az meg van írva – még ha túlságosan zsémbesek is…
Az Istipisti és a kővirágok a legközelebb áll a klasszikus mesékhez, és mégsem… és az az ötlet, hogy a menyegző után beköltöztek a Stefánia úti palotába, amely aztán a kiskirályfi ásványgyűjteményének köszönhetően átlényegül Földtani Intézetté (és persze máig is éltek, ha meg nem haltak) – még egy modern értelemben vett monda szerepében is megállná a helyét.
Nagyon tetszett, szeretnék még tőle sokat, de sokat olvasni.
(Elkövettem azt a hibát, hogy elkezdtem olvasgatni az értékeléseket, bár ne tettem volna…)
Ajánlott bejegyzések: