W. Awdry: Thomas, a gőzmozdony nagykönyve 2.
nekem ez is nagyon tetszik, főként annak a bemutatása, hogy a mozdonyok is lehetnek esendők, nem (mindig) tanulnak a hibáikból, de ha azokra rájönnek, ill. szembesülnek velük, akkor ők még képesek elszégyellni magukat, és tanulni belőlük, ill. bocsánatot kérni társaiktól… Kedvelem az Edward megmentése c. történetet, amelynek tanulsága, hogy merjünk őszintén beszélni aktuális problémánkról/fogyatékosságunkról, vagy a Ne maradj el Jamestől! c., amelyben arra ébred rá egy kismozdony, hogy nem lebecsülni, hanem megbecsülni kell azt a társat, akit mellénk osztanak valamely feladat elvégzésében; Rheneas és a dinoszaurusz c. rész pedig ráébreszt egy másik kismozdonyt, hogy egyedül nem mindig vagyunk képesek elvégezni egy elsőre könnyűnek tetsző feladatot – mégis a kedvencem a Thomas és a tejkalamajka, amiben Thomas engedetlen viselkedése ellenére minden jóra fordul, hisz lesz jégkrém a gyerekeknek, sőt, még vaj is köpülődik – hála neki és engedetlenségének aztán meg találékonyságának – a gyerekek süteményéhez…
Ajánlott bejegyzések: