Georgij Szkrebickij: Párnácska
Méltatlanul elfeledett könyv, gondolom, mert amúgy is túltermelés van a gyerekkönyvek piacán, és nem teszi pozitívvá az sem, hogy orosz a szerző.
Pedig sok-sok kedvesség, gyengédség, szeretet, állatok iránti szeretet árad a könyvben található 5 történetből. Írhatnám azt is, hogy felveszi a versenyt Csarusin Nyikitka könyvével, de abban jóval több történet található, és többféle a színvonaluk. Ez az 5 történet viszont kiegyensúlyozottan egymáshoz közeli színvonalú.
A kicsiknek azért is jó, mert szinte minden kisgyerek állatbolond – sokat meg lehet bűvölni különféle kis kedvencekkel. Kevesebb közülük terápiás céllal találkozik állatokkal, amelyek különféle problémáik leküzdésében segédkeznek (beszédnélküliség, befeléfordulás, bátortalanság, tériszony, éjszakai bepisilés, társtalanság, baráttalanság stb.)
Ezek az állattörténetek nagyon sok érzést közvetítenek, sokszor volt érezhető az, hogy az érzések kezdtek belénk töltődni, majd eltölteni bennünket.
A kis tolvaj történetén sokat kacagtunk a kisfiaimmal, egy pórul járt kismókusról mesélt nekünk. A Téli álom a címadó süni, Párnácska szerencsés történetén keresztül tudatja a gyerekekkel, hogy a téli álmot alvó sün, teljesen olyan, mint egy halott sün, de ha melegre kerül bizony mocorogni kezd. A cinege egy kemény tél alkalmával a hidegtől hóra leesett cinke sorsát beszéli el, Jura csalódását, aki azt hitte, pajtásra lel az életre kelő kismadárban. A kismadár elszáll ugyan a fortocskán keresztül, mégis rendszeresen visszatér kis barátjához. Árvácska egy másik madár, egy szarkafióka vidám története, amely arról mesél, hogy hogyan tudta megtanítani a háziak kakasa: Petrovics, a szarkát az önálló étkezésre – ui. a szarka kiskorában hozzászokott arra, hogy kézből etessék – ezt kellett a háziaknak megoldania – ebben lett segítségükre – egészen véletlenül – a kakas. Nagyon szeretetreméltó történet. Az utolsó történet A gólyafiókák, amelyben egy gólyapár fészekalja költését mutatja be, ill. a fiókákról való szülői gondoskodást, amelyhez titokban a háziak is hozzájárultak a horgászzsákmányukkal, mikortól észrevették, hogy az egyik gólyaszülő elmaradt, és a növekvő gólyafiak etetése az egyedülmaradt gólyának igazi harci feladatnak bizonyult.
Ajánlom mindenkinek elolvasásra.
Ajánlott bejegyzések: