Turbuly Lilla: Talált szív
Nagyon szép modern Hamupipőke történet…
…és mégsem teljesen az…
Jó tudni, hogy vannak még jólelkű és jóérzésű, kedves és jó, szeretettel teli gyerekek…
A történet nem csak szép, hanem szépen is van leírva – gyönyörű nyelvezettel, választékosan átgondolt szavak fűzésével, szerencsére nincsenek beletöltögetve idegenszavak, még néhol sem – felüdítő és elandalító olvasmány volt, amelyben végig ott csordogált a szeretet…
A rajzok is nagyon jók, nem szépek, hanem olyan hétköznapian valósághűek…nem sminkeltek, hanem olyanok, mint amilyenek mi vagyunk mindennapjaink során – az utolsó oldalak egyikén pedig az apa, az tuti, hogy a Lackfi!!!!!
– Dorka még soha nem volt kórházban, látogatóban sem, nemhogy betegként, mert ők annyira egészségesen élnek, hogy még a kutyájuk sem náthásodott meg soha az életben.
– Lili volt már egyszer, a bőrgyógyászaton, mert kiütései lettek az epertől, és igaz, hogy az eper is meg a kiütései is éppen olyan pirosak voltak, mint az én talált szívem, de egyikünk sem gondolta komolyan, hogy a szívnek és a kiütéseknek ezen kívül bármi köze lehetne egymáshoz.
– Bence már többször is járt ott, de ahelyett, hogy kapott volna valamit, például egy plüss-szívet (bár erre egyáltalán nem is vágyott, sokkal jobban szeretett volna egy matchboxot), inkább mindig kiszerelték egy egy alkatrészét: hol a manduláját, hol az orrmanduláját. (mert az orrunkban is van egy, ahogy csodálkozva hallottam), hol egy tejfogát. Csoda, hogy maradt benne még valami!
-De Tomi meglátogatta ott már egyszer a nagypapáját, akinek éppen a szíve volt beteg, és tisztán emlékezett rá, hogy az a bonyolult, kardigánhoz hasonló nevű osztály (kardiológia, megkérdeztük az óvó nénitől) a harmadik emeleten van, mert éppen akkor romlott el a lift, amikor mentek, és az anyukája panaszkodott, hogy a végén még neki is kiugrik a szíve, amíg a lépcsőn felérnek oda.
Vajon melyik boltban árulnak karácsonyfadíszeket? Most sem volt jobb ötletem, megkérdeztem a többieket:
– Dorka nem tudta, mert ők otthon, együtt készítik valamennyit,
– Liliék úgy örökölték a dédmamától, ezért nagyon vigyáznak rájuk,
– Bence szerint az alapfelszerelést a Jézuska hozza a fával együtt, az extrákat innen-onnan szerzik be a szülei, de hogy pontosan honnan, arról fogalma sincsen,
– Tomi viszont tudott egy boltot a cukrászda mögötti utcában, ők minden évben elmennek oda, és amíg az anyukája válogat, neki szigorúan egy helyben kell állnia, nehogy összetörjön valamit.
A játszótér ott van, közvetlenül a platánfa mellett, ahol a szívet találtam, így amíg anya a többi anyukával arról beszélgetett, hogynálatok…esküszömte…melyikajobb…megszakadok…próbáldcsakki…, gyorsan végigkérdeztem a többieket, akik ott játszottak a nagycsoportból, ismernek-e egy varrónénit a közelben.
Megtudtam,hogy:
– Dorka a testvéreitől örökli a ruháit,
– a szeplős Lilinek a nagymamája varrja, pedig ő igazából nem is varrónő, hanem cukrász,
– Bencének fogalma sincs róla, hogy a ruhák honnan lesznek, egyszer csak ott vannak a szekrényében,
– Tominak meg a boltban veszik, amiért nem lelkesedik különösebben, mert ötöt is fel kell próbálnia, mire egy megtetszik az anyukájának.
Ajánlott bejegyzések: