Berg Judit: Meseleves
A gyerekeknek első nekifutásra tetszett, sőt egy nekiveselkedésre egy délutáni összolvasásnál el is olvastuk. Nem volt benne semmi rossz, talán az első – a bevezető – nem biztos, hogy egy gyerekkönyvnél magyarázni kell a keletkezés eredetét. Előszónak inkább megfelelt volna.
A rajzok nekem kimondottan tetszettek – meg lehet barátkozni a se nem szép, se nem csúnya figurákkal – ez inkább az élethez közeli, és ami még inkább tetszett, hasonlítottak a gyerekek által rajzolt „alkotásokhoz” – egyszerűségükben, kifejezéstömörségükben.
A 13. oldalon lévő szilvafa valami csodálatos… Mütyür manó alakja nekem kedves…Piros és Barna hűtőjében pedig olyan békésen alukálnak a kaják…És talán Répa vitéz meséje lett most a kedvenc.
Sajnos, valahogy én csalódtam a könyvben, mert rosszul vagy sem asszociálva én gyerekkorom paradicsomleveseiből a betűtésztakirakót idézte fel bennem a könyv címe – és én valami olyasmit vártam, aminek ehhez köze van – de nem!
És azt hiszem, Finy Petra Bögreúr kiadása a célnak – evésre rávenni a gyerekhadat – talán megfelelőbb, vagy sikerültebb…
Szép, de lehetne kidolgozottabb, és, ami a legfájóbb – 2400 Ft (!) 5 (-1) meséért… túl sok
Ajánlott bejegyzések: