egyperces mondatok avagy frasi sparse e ritrovate

Azt gondolom, hogy a könyv jól sikerült, de sikerülhetett volna jobban is.
Aki gyerekkönyvnek hiszi, mert vezeti a szerző neve, az súlyosan téved! Ez egy kizárólag felnőtt könyv, nem gyerek kezébe való, a benne lévő súlyos, még a felnőtteket is nagy próba elé állító problémák ábrázolása miatt.

Remélem, hogy ez nem egy igaz történet… mert az átélőjét csak sajnálni és szánni tudom. Úgy érzem, ez élete kisikló félben van. Nem hiszek abban, hogy egy ilyen státusban állomásozó élet a jó felé mozdul. Emiatt sajnálom, és szánom, mert nem védekezett tudatosan ellene a főhős. Lehet jönni most ellenem azzal, hogy az érzelmek így, meg úgy – de azt hiszem, ha vki tiszta lappal szeretne új életet kezdeni, az nem sétál be egy alap csapdába…
Mindent megértek, minden körülmény átélhető, de egy felnőtt nőtől elvárható egy átgondoltabb lépés is. Tudom, lehet hivatkozni az addigi életére, a sokkos elemekkel teli gyerekkorára – bizony, nem cseréltem volna vele! Ilyen életkörülmények között élni, folyamatos készenlétben állni, még egy felnőttnek is komoly feladat, nem még egy gyereknek, aki ráadásul mondhatni intelligensen tisztában van anyja állapotával és romló egészségével. Biztosan kitörölhetetlen emlékeket véstek mélyen az emlékezetébe a verekedések, a gyújtogatások, a ruhaszabdalások stb. De jó emlékként megmaradhattak a madarakhoz vezető kirándulások.
Azt gondolom, bár a Madárasszony a könyv címe, mégsem ő, vagy csak Ő, a Madárasszony a főszereplő, hanem a Madárasszony lánya is, aki elindult emlékkutató körjáratra a családjában, hogy némi emlékeket szerezzen anyjáról. Kapott is egy (jókora adagot) arról az időről, amikor ő még nem született meg – nekem magamnak sokkoló volt, és neki? Nekem ez a könyvből nem annyira volt kiérezhető. Vagy csak már elhalványult?
Megértem ám a főszereplő Kálvária-járását – mert nem volt egyszerű a család élete, egymáshoz való viszonyuk, az éles helyzetek, amelyet az élet feléjük dobott. Sajnos, nagyon negatívnak van ábrázolva az anyós, aki pszichológus és énektanár (terápiás módszerrel) egyben – hát nekem egészen bejött az alakja – vajon velem van a baj? Nem is tudom… Nekem mindenki közül talán ő volt a legkövetkezetesebb… Nem értettem Lea sajátos ellenszenvét nagymamája iránt – de nem tudom feldolgozni Leóval kialakult sajátos viszonyát sem. Én ilyen vagyok…
De azért elolvastam és izgatott. Nem viseltettem közömbösen a könyv iránt.
Témája miatt lehangoló, nem egy olyan könyv, amihez újraolvasási szándékkal visszanyúl az olvasó – mégis bennem motoszkál vmi, ami noszogat erre, úgyhogy több év távlatából meglehet meg is teszem.
Már csak a madarak és a lenyűgöző borító miatt is – szerintem a 2012-es év egyik sikerborítója. Őszinte gratulációm Herbszt Lászlónak – mert számomra elsősorban a madarat láttatja, de oltárian leolvasható a „rabmadár” motívuma is, és ott van előtérben természetesen a madarat gyűrűző ornitológus óvó keze meg a család védelmező köre egy képben. Gyönyörű! Ha én így tudnék rajzolni!

@olvasóbarát: adósod voltam még ezzel az értékeléssel, de így most már egészen kiérdemeltem a megelőlegezett plecsnit és minden mást, a Finy Petra különleges világa c. kihíváshoz