Finy Petra: Lámpalány meséi (Rufusz Rafael 1.) - Történetek rossz alvókról
Nekem ezek a történetek tetszettek, meséltem volna még több hasonlót.
Nagyon nyugisak, és szép nyelvezettel íródtak.
(pl. fiókacsőrként kipattanó szemek; Lámpalány volframszál-hangján nekikezd egy történetnek; s gyémántbagoly széttárta csillogó szárnyköpenyét; Lámpalány rövid sercegés után megrázza fényhullámos haját, igazít egyet búrakalapján, és belekezd egy történetbe; vakuvillanás-szerűen rákacsint; Lámpalány nem veszi zokon a rohamszerű letámadást, inkább gyorsan kékké varázsolja a fényét, mert az indigó szín nyugtató hatású. Lazít még gyorsan egyet a vezetéken, beizzítja hangját, és nekifog a mesélésnek; csipkeszárnyú szitakötő; sziklacsapnál arcot mosni, a kőedényben alabástromhalacska; papa elutazott három napra a konferenciás tengeren is túlra; varangy kvartyogott egyet, mint a gumicsizma, ha megtelik vízzel)
Tetszettek a történetek, melyek hangulata hol modern volt, hol pedig a népmesék ízét hozta vissza; tetszettek a felsorolt sötétben/éjjel elaludni ill. a félelem origói pl. a mozgó függöny, rejtélyes árnyak, imbolygó fák, elveszett plüssalvóbarát alapproblémája, és a rá adott egy lehetséges megnyugtató válasz.
Szerettem a történeteket, különösen a tündérfiókáról, a koboldgyermekről vagy a Mikulást váró sárkánykölyökről, még a bőgőmasina tesója miatt elaludni nem tudó óriásfiúról szóló.
Azt hiszem, nem az utolsó olvasás volt. Tetszett a gyerekeknek is.
A rajzok is.
Ajánlott bejegyzések: