egyperces mondatok avagy frasi sparse e ritrovate

Ernest Hemingway: Veszélyes nyár

Előre féltem a témától, mert nem igazán női szívnek kellemes témát dolgoz fel Hemingway, a matadorok, bikaviadalok életét, világát, helyszíneit, arénákban és még inkább azokon túl történteket, sokszor a véres valósággal együtt.
Tudtam, hogy a nehézsége miatt nem biztos, hogy kedvelni fogom, mégis Hemingway stílusa olyan könnyeden adja át az utazási élményeket, az éttermi, elszállásolással, baráti összejövetelekkel kapcsolatos részeket, hogy megtalálja az egyensúlyt a kellemetlenebb részek feledtetéséhez.
Nem hanyagolja, nem ugorja át, feketén-fehéren leírja, mégis feloldja az úti élmények és a matadorok sikereinek elmesélésével, ill. azzal, hogy a matadorok magánéletéből is kapunk kevéske információt.
Nem tudtam annyira belemélyedni, amennyire még jobb lett volna és totál képet kaptam volna erről a spanyol népi hagyományról, de sokat segített a könyv végén lévő spanyol szószedet, amely elmagyarázott sok, a bikaviadallal kapcsolatos technikát, és a youtube, amely lehetővé tette, hogy megcsodáljam én is ennek a szép férfiúnak – mert valljuk be, az volt – Antonio Ordoñeznek az arénában tett vakmerő mutatványait.
Tudom, ezek a dolgok szükségesek a férfiaknak, szeretik kihívni a sorsnak a kísértéseit, de én jobb szeretném, ha mégsem tennék… de akkor nem ismernénk sok nevet a világ történetéből, akiknek feledhetetlen bátorságuk, vakmerő tetteik, mutatványaik véste bele neveiket korunk karcolható levegőjébe, tudatunkba, emlékezetünkbe…