Bartos Erika: Petikönyv – Gézengúzok könyve (Anna, Peti és Gergő 10.)
Hihetetlen, a Télapónak muszáj volt összeszednie magát és a kisfiamnak hoznia kellett sürgősen egy példányt, és már el is olvastuk.
A könyv egyik felét a nagyobb fiam olvasta fel – élvezettel, a kisebbnek esti mese gyanánt, a másik felét én – és én is kedveltem, hiszen a mi életünknek is részei az iskola, óvoda, de akár az ajándék „fehérmaci”, az első gyerekemnél történt az, hogy elhagytuk az alvóbarátot, ezért azóta nem szoktatom egyiket sem egy konkrét plüssbaráthoz, hanem folyton cserélgetem, és nem viszünk idegen helyre semmit; vagy egy jópofa dinós könyv – én is megnéznék egy ilyet élőben, mert szívesen kihajtogatnám a térben – jó ötlet, hogy a testvérek együtt öltöztek fel a farsangra…
És ismét fontos állomások az olvasások közben a fényképfelszögelések a falra… ez stabilan a legfontosabb része a felolvasásoknak, amikor mindkét gyerkőcöm megnézi, melyik kép, mikor, hová stb. kerül, kit ábrázol, miért a mellé a kép mellé került, ahová éppen…
:-)
Biztosan nem az utolsó olvasásunk volt, ahogy én a kicsi fiamat ismerem…
Ajánlott bejegyzések: