Gwyneth Rees: Tündérkincs
Vegyesek az érzéseim, de inkább a jobb kategóriába tenném, mint a rossz felé tendálóba.
Izgalom, tündérek, lányok, hattyúk, rubingyűrű, kaland, varázslat megvannak benne.
És vannak (=maradtak) földi dolgok is: könyvek, könyvtár, barátság, suli, nyári szünet, nyaralás, tévénélküliség, kastélyfelfedezés, új barátságok kialakulása, rejtélyek kikutatása, barátoknak segítségnyújtás, idős néniről való gondoskodás.
Gyerekként egy életbölcseletre szert tevés.
Nem rossz könyv ez, de hiányzott nekem még valami…
Vannak benne érdekes, izgalmas, mágikus-varázslatos dolgok, mint pl. a rubingyűrű, amely körül forog a cselekmény, önállósodik, és hol eltűnik, hol előkerül csak úgy, magától…
A könyvtündérek pl. kapukönyveken keresztül járnak át a mi világunkba, ill. ezen keresztül juthatnak vissza Tündérországba. Tündérpor borítja, ami csillog, amikor használják. Fénylik, ragyog, csillog – ha működésbe lép, és megnyílik. (OFF: Csillagkapu)
(Nálatok házak sorakoznak az utcákon, nálunk kapukönyvek. (…) Az ajtók a könyvtárakba vezetnek. Az ablakok csak díszek." (p.104.)
„Amint átlépjük a küszöböt, a fénysugár elvisz majd bennünket a könyvtárba. Amint látod, az ajtó meglehetősen keskeny, ezért jobb lesz, ja egyenként lépünk be. A túloldalra kikészítettem egy papírkosarat, hogy Connie ne üsse meg magát a földet érésnél.” (p. 105.)
– ez egy kis használati utasítás ahhoz, hogyan is közlekednek a „világok” között a tündérek.
Engem egy kicsit a hoppanálásra emlékeztet ez a fényösvénnyel való közlekedés.
És persze, ha utazni akarsz, célszerű lekicsinyítened magadat a kicsinyítő varázslattal.
A fényösvény mindig a kapukönyvből lő ki, az egyik lap, általában a középső, ragyogni kezd, majd kilő belőle a fényösvény.
A tündérek pedig zöld hajúak, nem szőkék. Élénk színű krepp- vagy selyempapírból készült ruhákban járnak, vannak tündérfiúk is, akik bőrnadrágot viselnek selyempapír inggel. Üdítőnek habzó harmatot isznak, amelyet a virágtündérek készítenek.
Ennyit Tündérország lakóinak néhány jellemzői közül.
A könyv számomra abban volt több egy sima tündekönyvtől, hogy emberkislány kapcsolódott közéjük, és léphetett be világukba, megismerte néhány szokásukat, könyvekhez való viszonyukat, kötödésüket, barátság szövődött köztük, és kölcsönösen segítséget nyújtottak egymásnak, ki-ki abban segédkezett, amire a másiknak szüksége volt.
Jó, az emberek közti szoros kapcsolat ábrázolásában is a könyv – sőt, mondhatni erős. Nagynéni-nagybácsi íróházaspár veszi huzamosabb időre magához (gondolom, a nyári szünidőre) a testvérük kislányát, akiknek dolgozniuk kell. És egész nyáron gondoskodnak róla, etetik, velük van. stb. Pedig ők is egy kölcsönkastélyban (a Kékcsengő-kúriában) laknak egy ideig, amíg el nem adja azt az idősek otthonában élő Fitzpatrick néni.
Nagyon kellemes hangulat és viszony fejlődött ki Connie és a néni között – jó volt olvasni udvarias, jól nevelt és idősekkel kedves kislányról, akit még ráadásul érdekel is a néni.
Egy-egy ilyen olvasmány után elgondolkodom, hogy jó, akkor még lehet hinni ezekben az értékekben, az emberi kapcsolatok nincsenek azért még csődben…
Fontos az is, hogy rájöjjünk, életünknek legboldogabb pillanata akár a jövőben is lehet nem csak a múltban.
Tetszett az is, ahogyan megváltozott Connie könyvekhez való viszonya is – először még csak eszközöknek tekintette őket egy rejtély megoldásához, majd rájött, hogy ezen kívül és a kapukönyvi szolgálaton kívül egy könyv kitűnő unaloműző is, és összeköt régi és új barátokkal.
„…a könyvek különleges élményt tudnak nyújtani. (…) egy könyv elvihet engem egy egészen más világba is” (p.154.)
Ajánlott bejegyzések: