Gabriel García Márquez: Tizenkét vándor novella
Nagyon tetszett – azt hiszem, ezzel a könyvével kellett volna kezdenem az ismerkedést Márquezzel.
Szeretem a novellákat, és úgy érzem, Márquez ebben a stílusban tömörebb és sikeresebb eredményeket ért el, mint a regény műfajában. A regényeiben erősebb a mesélés, a novellái viszont erősen ütősek, a szavaknak hatalma van.
Némelyikben inkább a mágikus vonal érezhető, pl.: A fény olyan, mint a víz
A legsikerültebbekben pedig a váratlan véletlen-beavatkozása, pl.: "Csak azért jöttem, hogy telefonáljak" – az forog az agyamban, hogy hogy lehetnek ennyire szemetek és nemtörődömök és egykedvűek az emberek? Csak egy aprócska kérdés hiányzott… Bár az is elgondolkoztató, hogy kisgyermek korunktól megismertették velünk a Kiálts farkast! meséjét. Vajon pont ezért? Ennek elkerülése végett??
Kedvenceim: Véred nyoma a havon – a kétségbeesés és a tanácstalanság közvetítése miatt
María dos Prazeres – az öntudatosság közvetítése miatt
Tizenkét mérgezett angol – a kiszolgáltatottság fojtó átéreztetése miatt
Rémtörténet – a meglepetésnyújtás miatt
Forbes asszony boldog nyara – mert nagyon elgondolkoztatott
Márquez nagyon magával ragadóan mesél, mindig van vmi érdekes, vmi meghökkentő, vmi különleges, vmi hirtelen, vmi szokatlan, vmi furcsa, vmi megmosolyogtató, vmi elborzasztó, stb. ami nem engedi lanyhulni a figyelmet, fenntartja azt…Nagyon bírom a humorát, a mesélni akarását és tudását…
…és hát ilyen mondatai miatt érzek késztetést a rajongásra:
„pocsolya, amelyekben már rothadni kezdett a fény” (54.old.)
„felidézte a manausi temetőt: az októberi esőzés idején tapírok lubickoltak a névtelen sírok s a kalandorok firenzei üveggel díszített mauzóleumai közt” (96-97.old.)
„Prudencia Linero mindkét reteszt rátolta az ajtóra, és reggel óta először jól kipisilte magát, lanyhán csörgedező és olykor-olykor elakadó patakban, amitől visszanyerte a hajóút alatt elvesztett önazonosságát.” (117-118.old.)
Az olaszok már évszázadok óta tudatában vannak annak, hogy az embernek csak egy élete van, és azt az egy életüket igyekeznek a lehető legjobban leélni. Ettől olyan számítók és állhatatlanok, de a kegyetlenségből is ez gyógyította ki őket." (121.old)
Kb. a fele a novelláknak nagyon tetszett, a többi kevésbé, de eszemben sincs csorbítani a csillagok számát, mert számomra sokkal hatásosabbnak bizonyultak ezek a novellák az eddig elolvasott könyvei, a Szerelem a kolera idején-től ill. a Száz év magány-tól.
Tiszta szerencse, hogy ez a tizenkét novella nem kóborol tovább, és megtalálta azt a regényírót, aki élete során épp rájuk várt, de szívből kívánom, hogy más írók továbbgondolják ezeket a(z) (alap)történeteket, mert igen nagyon érdekelne, hogy más írók ezekből a szituációkból milyen (más) történeteket tudnának kerekíteni.
@Goniminimano Gabriel García Márquez – Örök c. kihívásához
egy másik elolvasott könyvével együtt:
Szerelem a kolera idején
http://moly.hu/olvasasok/1787797
http://moly.hu/ertekelesek/1246430
Ajánlott bejegyzések: