Lugosi Viktória: Dafke
Ez volt az első elolvasott könyvem az írónőtől, és pozitívak a benyomásaim. Nagyon szerethető, közvetlen és könnyed stílusban ír egy cseppet sem könnyed és egyáltalán nem vidám témáról, arról, hogy egy férfi és egy nő közös életének értelme, gyümölcse legyen. De sajnos vannak olyan párok, akiknek ez nem megy könnyen – ezeket az állomásokat mutatja be az írónő a gyerekhez vezető úton: a vágyból valóságig…
Közben egy riportfilmhez hasonlóan elénkmontázsolódott az életükből, múltjukból egy-egy rész, és ezekből a montázsrészekből, valamint a jelen életükből vett pici snittekből áll össze ez a regény. Nekem általában tetszik ez a regényszövési technika, kedvelem az így készült regényeket. Emellett az elbeszélés stílusa friss, üde, mint a reggeli levegő, ami mindig jókedvre derít.
Az írónő stílusának pozitívuma az őszinteség, a nyíltság, az egyszerűség. Ez teszi az amúgy elhallgatott, általában nem megosztott, kényes témát mégis közvetlenné, és ezzel lesz egyből a két ember magánügye több emberé, és szurkolunk, hogy sikerüljön nekik is az, ami nekünk sikerült – szurkolunk nekik, mert szimpatikusak, mert szeretnénk, ha végre ők is megérezhetnék és átélhetnék mindazt, amit mi is…
A szinte naplószerűen megjelenő életükből, múltjukból vett snittekkel a kapcsolat még inkább megszilárdul és erősebb lesz: tanúi lehetünk, (és részesei) Balázzsal való megismerkedésének, esetleg rokonléleknek tekinthetjük „állat”-főnökével váltott dialógusai alapján, döbbenettel olvassuk a Balázs apjának viszonyulását a család többi tagjához, szomorúan látjuk a mama túlontúli ragaszkodását, és „irigykedve” látjuk a nagymamát levendulakötegeket kötözni, díszíteni a két fiatal lakását.
Kicsit zavart olvasás közben a héber szavak, nem sokat értettem belőle, de megértettem, hogy mindez az életükhöz tartozik, tehát ezt is muszáj tükröztetni. Nemcsak ezt nem, de a címét sem értettem – de most már tudom, és érzem is, hogy ez egy 'Csakazértis'-regény.
Elrettentett az, hogy mennyire általánosan jellemző az a kép, amit festett az egészségügyről – bárhová mész, hasonlóakat tapasztalsz…sajnos…
És amit hiányoltam egy női vagy Anya-könyvből, azok a főhősnő barátnői – hol van egy bizalmas, akinek kiönthette volna szívét?
Nagyon jó könyv, és köszönöm @n-nak, hogy elolvashattam. :-)
Ajánlott bejegyzések: