Czigány Zoltán: Csoda és Kósza körül a Föld
Ez a rész nem ér fel az elsővel, de ezeken a történeteken is hangosan nevettünk, röhögtünk, hasunkat fogtuk. Voltak helyenként nem érthető, megakadó poénok, és kínos lóhelyzetek – ez a Kósza…! olyan, de olyan egy lóóó! Mi lenne vele Csoda nélkül?
Jó volt újra végigkísérni a lovak és „családjuk”: Sajó bácsi, és „bablevesfőző”-bajnok Gyöngyi néni kalandjait a reptér tövében – kis negatívumként említem meg, hogy a történetek sokkal, de sokkal hosszabbakra sikeredtek az első kötetben találhatóaknál, ami miatt vagy két estére kellett szétvenni a felolvasást, vagy elaludták a gyerekek a végét… De a másik oldalról érthető, hisz egy világ körüli út pl. nem foglalható össze 5 oldalban. Kissé kaotikusnak éreztem ezt a részt, sok minden előfordult és sok minden összegabalyodott belül…nagyon sok jó poén és szójáték volt benne, pl. ez utóbbiban az utolsó történet, a Kósza Csoda akar lenni bővelkedett leginkább. Azt hiszem, ez a legsikerültebb mind közül, a gyerekemnek is ez tetszett leginkább és nekem is, talán még a Santorini-kaland érte utol. Jó kis fricska (és görbetükör) ez a könnyen megnyerhető turistautak szervezői felé, milyen kellemetlen helyzetekbe kerülhetnek a „hatalmas” szerencséjüknek örülő és gyanútlan nyertesutasok. Kissé frászt kaptam az olimpiai (szerintem ez a leggyengébb), az olaszországi és az aquaparkos kalandokon, nagy-nagy kavarodást okoztak, viszont nagyon jókat vihogtam az idióta buta olasz rendőrökön, meg a velencei dóm hat lován…Viszont a többi, a Hungaroringes és a léghajós kellemesen vicces, és érthetően humoros.
Kiemeltem hármat ezek közül:
"…egy szélesszájú, gülüszemű, sivatagszínű, alagútnyi orrlyukakkal rendelkező fejet látott. Ijedtében négy lábra állt, de nem futott el, talán nem is tudott volna, mert a csodálkozástól homokba gyökeredzett a lába. Ilyen rondát még nem látott. Lószerű volt az állat, ami előtte állt, de patája olyan volt, mintha egy úthenger már többször is átment volna rajta, a szőre olyan volt, mint Sajó bácsi szeretett teveszőr kabátja, a háta pedig olyan volt, mint a gödöllői piacon a vénséges vén néninek, vagyis púpos. És a méla pofája! És ahogy rágógumizott! Mintha mindenre ráérne, és nem a sivatag közepén lenne elveszve!
-Te meg mit csinálsz itt? – kérdezte Kószától arabul.
– Nem beszélek arabul – válaszolta Kósza.
– Mért nem? csodálkozott a másik.
– Mert nem tudok – mondta Kósza. – Magyarországról jöttem – tette hozzá magyarázatképpen.
– Értem – bólintott a púpos állat. (…)
– És te ki vagy?
– Nem vagyok teki. Teve vagyok. Itt élek a Szaharában.
– Én meg ló vagyok, és Gödöllőn élek.
– Lovak erre is vannak. Csak azok arabok, és ezért tudnak arabul, nem gödöllőiül beszélnek." (11-12. old.)
" – Gyere, van a közelben egy kis oázis.
Kósza elindult a dromedár nyomában, aki széles patájával könnyedén lépkedett a sivatag homokján.
– Gondolom, hogy kicsi, ha még o-áz is – mondta Kósza.
A teve megállt, visszanézett Kószára, és rágta tovább a rágógumiját.
– Még egy gödöllői szójáték, és itt hagylak a Szahara közepén!
– Bocsáss meg, azt hittem, a teve, vagyis te vevő vagy az ilyen tevékenységre.
(12-13. old.)
" – Jöjjön vissza, kérem!
Egy sötétbarnára sült férfi a mellette fekvő nőre mutatott.
– Hogyan kér? – kérdezte Kósza a szép, szőke nőt.
– Hogyhogy hogy? – nézett vissza az olajbarna, fáradt férfira a szép szőke nő. – Hogyhogy hogy, hogy hogy? – nevetgélt kicsit. – Hát úgy, hogy jólessen!
– Ahhoz, hogy jól essen, előbb repülnie kell – kaparta meg a kavicsot Kósza. – Okszi?
Kósza megfordult, és nyugágyastul úgy rúgta föl a szép, szőke nőt, hogy az két napernyősorral hátrébb landolt. A barnára sült férfi egyszerre nyitotta mindkét szemét, meglátta maga mellett a felesége forró helyét, azonnal elővett 15 eurót, és átnyújtotta a Kószának."
Jó kis olvasás volt, bár visszasírtam a rövidebb történeteket – mert ezekből több kerülhetett volna a kötetbe..
http://konyvmutatvanyosok.wordpress.com/2012/08/30/czigany-zoltan-csoda-es-kosza-korul-a-fold/
Ajánlott bejegyzések: