Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején
Már jó régen elolvastam, és nem tudtam azonnal értékelést írni, azt gondoltam, majd leülepszenek a gondolataim – de nem. Most is ugyanazon gondolatok körül forgok.
Tetszett a regény, de nem annyira, mint amennyire vártam az olvasás kezdetén. Egy igazi tengerparti történetet vártam, amit meg is kaptam és mégsem csak ennyit.
Szerettem a főszereplőnőt, Fermina Daza-t, élveztem az életét, mindent, amit az élete egyes szakaszaiból megismerhettem.
Sokfelé jártam vele a világon, és sokat nevetgéltem.
Meg bosszankodtam.
Az árnyék miatt.
Az undorító árnyék miatt.
Az örök árnyék miatt.
Az undorítóan örök, őt kísérő árnyék miatt…
Végig szorítottam, hogy NE engedjen neki, hogy ne sikerüljön neki, hogy ne jöjjenek össze – aztán levontam azt a csillagot.
Meg még levontam egy felet Florentino Ariza undorító alakja miatt.
Undorító.
Utálatos.
Beteg.
Mért van az, hogy nem látom meg ebben a regényben ill. Florentino Ariza alakjában az örök, elmúlhatatlan szerelem létét és lényegét??? Mért van az, hogy nem vagyok boldog a beteljesülés miatt, amit pedig minden történetben/mesében megkaphatunk? Azt, hogy aki kitartó, megkapja, amire egész életében vágyakozik? Miért keserű a szám Florentino győzedelmeskedése miatt? Mért nem érzem az olyasfajta elégedettséget, mint pl. a mesék olvasásakor – mert hát valljuk be, ez sem volt egyéb, mint egy igazi mese – hogy a jó győzedelmeskedik, a rossz pedig elnyeri méltó jutalmát?
Mert itt felcserélődtek a szerepek?
Mért nem érvényes itt a recept?
Mért változott meg képzeletemben a történet elején megjelent fehér öltönyös alak fekete-szürke árnnyá a regény végére érve?
Kedveltem a férjét is, Juvenal Urbino doktort, a sok forradalmi ötletéért, és azoknak megvalósításáért. Úgy érzem, nem volt méltó hozzá giccses és ironikus halála… Lehet, hogy jobb lett volna Európában maradniuk és ott leélni közös életüket?
Számtalan kérdés merül fel bennem azóta is, hogy elolvastam a könyvet.
Lehet, hogy újra kellene olvasnom? Mert a Száz év magány még ennyire sem tetszett.
De az is lehet, hogy nem értettem meg igazán vagy nagyon is…
Újraolvasni? Nem fogom egy jó ideig, de azt sem mondom, hogy nem fogom…
@dinnyemano Szerelem a kolera idején c. kihívására
@giggs85 A legjobb kortárs könyvek – ’50-től napjainkig kihívására
@sünmalac Irodalmi Nobel-díjasok éve kihívására
@gwyneira „Koszorúzzuk magunkat feslő rózsákkal”, avagy olvassunk rózsás könyveket! kihívására
Ajánlott bejegyzések: