Treszkony Katalin: Hupszli
Nekem tetszett ez a könyv, bár néha nagyon lányosnak éreztem, de a végére kiegyensúlyozódtak a nemek a tündeség és boszorkányság ellenére…
Hupszli nevével volt bajom, alig tudtam sokszor kiejteni a felolvasáskor.
Kedvelem a „modern” felfogású tündéres/boszorkányos történeteket/meséket.
És örülök, amikor jó boszorkánnyal találkozom.
És a kisfiam is ezt tette ebben a pillanatban hozzá, hogy neki az tetszett a legjobban, hogy létezik olyan boszorkány, ami nem gonosz és szép is.
Ezzel elmondtam mindent – szép és jó. És segítőkész, nyitott, bár magányos, mégis kedveli és keresné a barátokat, ill. a társaságot.
Tényleg szépek a rajzok, szinte olyanok, mintha fotók alapján rajzoltak volna portrékat.
Hát most ennyi – jó volt megint kedves, félelemmentes gyerekkönyvet olvasni.
Ajánlott bejegyzések: