Darvasi László: A Borgognoni-féle szomorúság
Nem tudom, hogy másik oldalát-e, vagy az igazi oldalát ismerhettem most meg Darvasinak. Pár éve olvastam az első könyvet tőle, a A veinhageni rózsabokrok-at, amellyel szeretetem középpontjába került (http://moly.hu/ertekelesek/747131) a nők tisztelője, emberi titkok, titokzatosságok, rejtélyek tudósa-sejtője: Darvasi.
Most viszont a rövid-tömören kifejezni, de így is hatásokat, mély benyomásokat ébreszteni tudó Darvasit ismertem meg…
Most is a szép szavak – mi több: szóesszenciák – különleges összekapcsolásával vívta ki a tetszésemet. Mint egy különleges illatesszenciákból gondosan összeválogatott parfüm, vagy egy különleges helyen talált növények nektárjaiból összekevert nyárarany méz – olyan hatásai vannak a mondatainak. "az ünnepi csokoládétorta marcipánszívét visszaöklendezte", vagy "az angyal, aki egy augusztusi éjszaka figyelmetlenségből három csillagvirágot sodort le az égről", "szíve akár az isztambuli szultánok színarany varázskörtéje". stb.
És emellett az is nagyon érdekes, hogy teszi mindezt úgy, hogy a „hétköznapi történetmesélés” vagy fröccsökmelletti kocsmaasztalnál adomázó hangulat kapja el rögtön az olvasót embert…
Kifogyhatatlan ötletekkel, kiváló, pár pillanat alatt elkészített szénrajz-ember/jellem-skicceket varázsolt elém, amelyek szén és fehér papír (ill. tinta és fehér papír) színűek, de annál színesebbek…
Felütései olyan erősek, hogy letehetetlenné teszik abbahagyni ennek a vékonyka írásgyűjteménynek az olvasását; a benne található szereplők pedig lehetnének akár egy későbbi regényéhez előtanulmányok, mint pl. Michelangelo szénrajztanulmányai a Sixtus-kápolnához.
Kétszóval – nagyon tetszett.
(egy novellát azonban, a Vasárnap délután-t, nem tudtam végigolvasni)
@olvasóbarát Vándorlás Darvasi László világában kihívására olvastam el.
„ha sikerült is, ha nem, a válasz az emberben van. Ott kell keresni.”
Még az jutott eszembe: remélem, kifogyhatatlan az ilyenekből… meg hogy szex és foci – szóval hogy tipikus férfi… meg még az is, hogy azon szerencsések egyike vagyok, aki tudhatja, hogy mi is az a Borgognoni-féle szomorúság, amelyben a "jóslatok szerint szenvedni fogok jómagam is a 82-85 éveimhez közeledve"…
Ajánlott bejegyzések: