Fábián Janka: Emma szerelme (Emma 1.)
Elkezdtem a trilógiát, mondhatni elég hamar el is olvastam az első részt – de erre számítottam is… Vegyesek az érzéseim, nem mondhatom, hogy nem tetszett, tetszett és örültem, hogy végre olvashatok egy családtörténetet – már vágytam is rá, de volt pár dolog, ami nem tetszett.
Legfőbb hibája az írónőnek az volt, hogy számomra, olvasónak, nem hagyott időt az izgalmakra, találgatásokra – „a feldobott labdát azonnal lecsapta”; míg a gondolataim keresték (volna) a megoldásokat, a másik oldalon már meg is oldódott, be is fejeződött, ki is derült pl. egy tragédia végkimenetele stb. hiányzott a lehetőség az alternatívák keresésére, így gyorsan lezárultak felmerült helyzetek, már a másik oldalon, vagy egy két bekezdéssel később. Ennek viszont szögesen ellentmond a hirtelen elszakadt, vagy elvarratlan Zách Pista-szál...
Azt sem szeretem, mint olvasó, ha a szerző, irányítani akarja a belső gondolkodásomat és saját szövegértelmezésemet pl. egy-egy szó grafikus kiemelésével: vagy dőlt betűvel van szedve egy szó, vagy felkiáltó jelek vannak utána és zárójelben van… – azt hiszem, egy szövegnek grafikusan semlegesnek kell lennie, ennyi tisztelet és bizalom – és ezt szándékosan írom most dőlten – a szerzőtől is járhatna az olvasó irányában…
És egy utolsó, szerencsétlen dolog, az indokolatlanul sok ismétlés, idő előtti visszautalás – olyan tények, amik már elhangzottak, nem is oly sokkal korábban, és a következő fejezetben, vagy fejezet végén, de akár a következő párbeszédben, bekezdésben is visszatértek… mintha memóriazavarokkal, vagy rövidtávú memóriaproblémákkal küszködne az olvasó…
Nem sorolom tovább a könyv hibáit, hiszen azért mégiscsak elolvastam, és többnyire élveztem is, jó dolog volt visszamenni a látszatra gondtalan, anyagi gondokkal nem küszködő polgári világba, és szomorú tanúi lehettünk annak, hogy azt is szomorúvá teszik az Események, váratlan tragédiák.
De amúgy pozitív, szerintem, hogy valaki utánament a családja történetének, és egy kicsit a történelem tükrében láttatta velünk az életüket.
Talán legpozitívabb szereplő Éva néni volt, persze nem hiba nélküli karakter/személyiség – pl. hiányoltam azt, hogy Emma esküvője előtt, mint gondos nagynéni, nem „informálta le magának” Zách Pistát – mégis kihez megy az unokahúgom, mennyi jövedelemből fognak élni, vagy éppen, milyen, mint férfi, ember, társ valaki mellett???
Emma is pozitív, és Gábor is, meg János bácsi.
Három csillag a jelenlegi értékelésem, el fogom olvasni a következő két részt is, és a legvégén, a három kötetet összehasonlítva ismét átgondolom a csillagozást.
(Most nem hegyeztem ki figyelmemet a magyartalanságokra, de olyan idegennek éreztem a 137. oldalon a Duna partjára birtokos szerkezetet a Duna-part helyett)
@dinnyemano Olvassunk Fábián Jankától! c. kihívásához és
@Elhaym Olvassuk el az Emma trilógiát! c. kihíváshoz.
Ajánlott bejegyzések: