Lázár Zsófia · Lázár Ervin: Bogármese
Vigyázat!
Cselekményleírást tartalmaz.
Annyira sajnálom, hogy a könyv felolvasása előtt elolvastam a véleményeket… :-(
Sajnos, nagyon eltérítettek volna, és hagyták volna kifejlődni bennem a "negativitást"…
Nehezebb dolga volt így a könyvnek, hogy megnyíljak előtte, pedig nagyon nem kellett volna így lennie – a gyerekeimet elvarázsolta, és megvallom, engem is – számomra ez a könyv, olyan, mint egy segédeszköz egy óvónőnek egy zöld óvodában… (Biztosan azért, mert mindkét gyerekem odajár(t), és látom, hogy ami ott elkezdődik a gyereknél „környezettudatos nevelés” címen, az vmi hasonló ehhez.)
Tetszett nekem ez a mese – azt hiszem, a környezetvédelem, a környezet, táj, természet szeretetére, tiszteletére nevelést már ott, kisgyermekkorban kell elkezdeni, mert tényleg nagyon sok nyomja már az ember lelkét, ill. van a rovásunkon a környezetünk ellen.
Környezetvédelem – Vízipók-csudapók módon – csak épp ez nem a vizek mellett, hanem erdő-mező környezetben játszódik. Tetszett a mesekörítés, azaz a próbák teljesítése, mint minden mese fontos (és kötelező) alapeleme, tetszett az ötlet, hogy miközben Csillagszemű próbákat teljesít, másoknak segít – akarva-akaratlan…
A próbák teljesítése a leglényegesebb okító rész a könyvben, hiszen ezekből a részekből sok újat tanulhat(=fedezhet fel, logikázhat ki, jöhet rá) a gyerek – mint pl. a hangyák állandóan gyűjtögetnek, vagy hogy a hernyóból pillangó alakul, a legyek beköpnek mindent, stb. stb.
Szóval sajnálom, hogy ehhez a könyvhöz ennyire szigorúak voltatok, kedves molyok, mert a küldetését betöltötte – nevelt, okított, szórakoztatott, ablakokat nyitogatott a világra, az írói neves vezetéknevet viselnek, de a Zsófia nevű még kezdő, (igazából nyelvtanár és fordító), gyerekkönyv-próbálkozásnak pedig egyáltalán nem tartom rossz kezdésnek – meséből készült táncjátékot pedig elhoznám a vidéki városok művházaiba, és bemutatnám a gyerekeknek hasonló nevelő-szórakoztató, vagy szórakoztatva nevelő célzattal…
Faltisz Alexandra illusztrációi pedig nagyon helyesek, megnyerőek, kedvesek a végtelenségig, még a csúnya is széppé válik, mint a végén ahogyan a pillangó kibontakozik a hernyó-alakjából… Igen tetszenek nekem…színesek és ízlésesen színesek, és ez mostanság a „csili-vilik” világában olyan fontos, mert ez is ízlésformáló…
Ja, és persze nem beszéltem még arról, ami egy igazi – mindegy, hogy kortárs, vagy klasszikus – mese célja: érzelmek közvetítése a gyerekek felé, érzelmek keltése, felébresztése bennük. Csak olyan egyszerű és hétköznapi, de a legfontosabb érzelmeké, mint pl. a szeretet, a barátság, a hűség, a kitartás, a vigasznyújtás, a segítségnyújtás, a lemondás, az áldozathozatal, a számíthatsz-rám, a vendégszeretet, a gondoskodás, a rászorulók bátorítása, a ragaszkodás stb. stb.
Legszórakoztatóbb részek a próba részei voltak, különösképpen a szeméthasznosító bogarak – ez amolyan igazi szelektív-üzenet; de olyan apróságok is megmosolyogtattak, mint pl. az ápoló fehér lepke elnézést kért a szuri beadása előtt, a pimasz és szemtelen, csend- és rendháborító legyek alakja, vagy konzíliumot hívott össze dr. keresztespók, amire – igaz, hívatlanul – de megérkezett a természetgyógyász álcincér, és a beteget, amíg felváltva ápolták ő talpmasszázst is alkalmazott… – ezek szerintem jópofa dolgok, és a változó világunkban ezek is a gyógyítás eszközei közé sorolhatók… A réten eldobált ill. a bogarak által összegyűjtött söröskupak-újrahasznosítás pedig egyenesen a környezetversenyt juttatta eszembe, amelyen Huba fiam az idén részt vett, és oda kellett feladatként készíteni játékokat szemétből… (mi amőbát készítettünk kupakokból és hullámpapírból, meg memoriajátékot szintén kupakokból). Tetszett még az is, amikor a végén Csillagszemű segítségére siettek azok a bogarak, akiknek korábban ő a segítségére kelt. Ötletként tetszett a hangyák életének monotonitását oldó tánc/zene – mint megoldás. Megnevettetett a kékeszöld dongó kissé pimasz, provokatív alakja…
Ami ellenérzést keltett: Sakti-Bakti, a varázsló katica alakja – nekem nem jön össze a kedves, (dagadt) bogár és a varázslóság; nem tetszett a természetgyógyászat lenézése, ill. arról téves üzenet közvetítése, és a (védett) szarvasbogárról a gonosz jelző közvetítése, amire végül is fény derül, hogy igaz-e vagy sem…kiderül, hogy ő is egy érző lény…
Összességében jó kezdeményezésnek tartom ezeket leszámítva a könyvet. Kicsit úgy éreztem magam, mint vízipók palotájában, keresztesbarátommal, a csigákkal meg a többiekkel a rajzfilmeket nézve…
Ajánlott bejegyzések: