Danyiil Harmsz: Negyvennégy pici pinty
Azt akartam írni, hogy én, felnőttként jobban élveztem, mint a gyerekeim.
Aztán ma meglátta a fiam a könyvet a gép előtt, és kérdezte, hogy: "Ugye, anya, 5csillagnál nem értékeled kevesebbre?" Elmondtam neki, hogy azt akartam írni, hogy ezek a történetek meg versek inkább felnőtteknek valók, mert úgy láttam, a gyerekek még kevesek ehhez…talán a Negyvennégy pici pinty kivétel…
Be kell látnom – tévedtem…
A magam véleménye szerint a könyvben olvasható történetek igen vegyesek témájukat, helyszínüket tekintve, de egyben nem! Kivétel nélkül az emberről, a családról szólnak, a szűk családi körben játszódnak. Kiegészítésként találkozhatunk még állatokkal, tárgyakkal (repülő, szamovár, levél, játékok, cipó, tigris, macska), de ezek olyan természetesek, hogy nem is vesszük észre azokat, mint részleteket – sem nem veszünk el azokban – inkább egészében lesz a sok természetes részletből groteszk.
Nagyon tetszett…
Gyerekek szerint is 5csillagos – szívesen hallgatta még a kicsi fiam is…
UI: Nem áll tőlem távol a futurizmus, az avantgárd és ezekkel együtt a groteszk, Hlebnyikov volt oroszból az államvizsgatételem, Majakovszkijjal együtt… Mégis ezt a könyvet elolvasva, muszáj lenne odasúgnom az orosz szláv tanszéknek, hogy egészítse ki ezt a tételt Harmsz-szal. Fontos lenne, mert az amit csinál, igazi játék a szavakkal – utólagos tiszteletem, amely meghatározó és születendő volt elsősolvasmányom, a pintyek óta…
A történetek közül a Mese arról, hogy Kolka Brazíliába repült, Petyka meg nem hitt el semmit a kedvencem – egyszerűen szenzációs; a versek közül pedig A lódító feltétlenül, meg az Ivan Ivánics Szamovár. A Tizenkét szakács pedig igazi jó játék… az utolsó vers, az Egy ember egyszer útra kelt pedig…? hm, mindenki gondolja azt, amit gondol, én Harmszra gondolok, mikor olvasom, és nézem a rajzot…
Ajánlott bejegyzések: