Wolf Harranth: Misu és a tengerész
Nem tudom, mennyire működik ez a „terápia” a félénkség leküzdésére és a bátorság fokozatos kialakítására a kisgyerekekben, de elképzelhetőnek tartom. Főleg a kiemelkedő fantáziával rendelkező gyerekeknél.
(a kicsi nálunk meg is ígérte, hogy már nem fog félni a sötétben…)
Az, meg hogy kinek a képére fogja ezt a „barátot” formázni, a gyerekeken múlik.
A végére megkedveltem a könyvet, bár valójában nem is tudtam, amikor kivettük a könyvtárból mire is számíthatok, és nem is számoltam ezzel. Azt hittem, inkább, hogy egy tengeri kaland fog következni, de nem!
A szöveg sem valami nagy valami, de van benne egy jó kis szójáték:
"Misu bólint, és kezet nyújt búcsúzóul.
-Látsz majd engem? – kérdezi.
– Egészen biztosan!
– És integetsz?
– Becsületszavamra!
Micsoda tengerészszem! Te vagy az én legkedvesebb tengerészem! – suttogja Misu. – Az én első és belső jelzőmatrózom."
A rajzok kedvesek és számomra nagyon kifejezőek. Gaál Éva rajzai.
Ajánlott bejegyzések: